Kóstolom Csapat |
|
3/7/2019 9:34:29 AM |
Kedvencekhez adva |
Kedvencekhez adás |
Egerszalók neve kapcsán a borral csak egy kicsit is komolyan foglalkozó embernek biztosan nem az Ezeregyéjszakára hajazó mesés hotel és a hozzá tartozó fürdő jut az eszébe. A kegyhelyként is ismert falu immár elválaszthatatlanul összeforrt a végében álló borászattal, a St. Andrea Szőlőbirtok és Pincészettel. Oda úgy jár az ember, mintha hazamenne, most mégis ők jöttek el Budapestre: a két Gyuri, hogy egy újabb felejthetetlen élménnyel gazdagítsanak.
„ ... mert milyen dolgok történnek a világban? Egyszer hallottam, hogy egy ember nyilvánosan engem idéz. És olyan is megtörténik, hogy valaki örül a borunknak és leírja.“ – a St. Andrea borászat ikonikus alakja, Dr. Lőrincz György zárószavai ezek, amellyel a legutóbbi borkóstolón búcsúzott a közönségtől. És én most vagyok olyan vakmerő, hogy egy merész húzással idézzem is és írjak is a borokról.
Nem először örülök St. Andrea bornak és nem először írok arról, amit dr. Lőrincz György vagy a fia kóstoltat. A St. Andrea borkóstolóira járni számomra szakrális élmény: attól, amit hallok, felüdül a lelkem; attól, amit kóstolok, kellemesen melengető érzés bizsergeti át a testem.
A St. Andrea borszortimentje és életútja csak látszólag nehezen áttekinthető, valójában pillekönnyű megérteni, hogy mely fő mozgatórugók mentén halad a pincészet. Egy pince, amely nem küzd a sors, méghozzá jelen esetben az ellen, hogy az Egri borvidéken mennyi szőlőfajta telepítése a megengedett, hanem nemes egyszerűséggel előnyt kovácsol belőle. Már nem fajtaborokban, hanem házasításokban hisznek, amelyek hitük szerint a leghűebben képesek bemutatni a terroirt.
A Nagy Eged-hegy oldalában szabad szemmel is könnyedén kivehető Mária szobor vigyázó tekintete által kísérve műveli a szőlőt ifjabb Lőrincz György is, aki apja mellett, ám teljesen önállóan alkotja a nevével fémjelzett borokat. Azaz, nem a nevével, hiszen az általa készített borok cimkevilágán az nem jelenik meg. Ehelyett csupán két ecsetvonás, egy kereszt jelzi, hogy a borok alkotója más; és így a megszokott, St. Andreás stílus helyett is egy kis merész újítás köszön vissza a palackokból.
Ezek a borok alkotják együttesen a St. Andrea újdonságát, a Private Selectiont.
Az első ilyen tétel az Egyetlen névre hallgat, amely elnevezés több jelentéssel is bír. 2013-ban, amikor kisGyuri elkészítette az első ilyen cuvée-t még úgy gondolta, hogy nem lesz több önálló bora. Ezért Egyetlen névvel palackozta le egyetlen évjárat egyetlen hordónyi termését, amelyet a Boldogságos, Szeplőtelen Szűz Máriának dedikált. A bor pedig, rácáfolván a nevére már a harmadik évjáratnál tart: jelenleg a 2016-os kerül hamarosan a boltok polcaira.
A bor illatában és ízében is dominál a Hárslevelű és a Chardonnay, amely ízjegyeket csak egy kevéssé bolondít meg egy csipet Furmint. Nem egy könnyed alapborról van itt szó, látatlanban francia fehér házasítások jelennek meg lelki szemeim előtt.
Megjegyzem, miközben borászok több éves, esetleg évtizedes múlttal a hátuk mögött sem mernek belevágni a házasításokba mondván, hogy még ahhoz nincsen meg a kellő tapasztalat, Gyuri számára úgy tűnik, hogy mindez csupán gyerekjáték.
Ugrok egy kicsit az időben és bár sorrendben most kellene írnom az Axiosról, én mégis a cikk végére hagyom a kóstolósor főszereplőjét. Valamint azt is megengedem magamnak, hogy most ne zengjek ódákat a Private Selection harmadik tagjáról, az általam már jól ismert desszertborról, ezt megtettem már itt. Az Ajándékról van szó, amely egy Egerben ritka jelenség eredményeként, a szőlőszemek botritisz miatti aszúsodásaként készülhetett el, először a 2015-ös évjárat terméséből. Ugyan mi most a 2016-ost tudjuk kóstolni, rövidesen ebből is a harmadik évjárat kerül a palackba. A bor minden egyes cseppjében érezni azt a gondoskodó szeretetet, amellyel a szemeket egyessével válogatták a tökéletes végeredmény érdekében.
A borkóstoló és ezzel együtt a borsor központi eleme az Axios, azaz magyar fordításban a Méltó nevet kapta és a palack nem mást, mint egy Bikavért tartalmaz. Gyuriék, illetve a bor készítője, kisGyuri a névválasztással és a fajtahasználattal is az egri borházasítás fontosságát szeretné kihangsúlyozni, valamint ezzel egyidejűleg a Bikavért piedesztrálra emelni. Ami a fajtaösszetételt illeti: Kékfrankos, Merlot, Pinot Noir, Cabernet Franc és Syrah teszi igazán elegánssá ezt a melegséges legújabb Bikavért, amely ifj. Lőrincz György első vörösbor házasítása lett.
A stílus, csakúgy mint a fehér társánál itt is szikárabb, erőteljesebb, lendületesebb, mint a már ismert St. Andrea vörösöknél. Kifinomultság és elegancia jellemzi ezt az újabb nagy Bikavért, amely a Nagy Eged-hegy és a Hangács dűlő terméséből származik. Tökéletes belépő a nagy vörösbor házasítások világába.
Nézem ezt a két embert, hallgatom és látom, hogy hitük és szeretetük által képesek hegyeket megmozgatni, képesek egy új dimenziót teremteni a hazai borászatban. Ráadásul mindezt úgy, hogy közben megmaradnak szerénynek, béketűrőnek, méltóságteljesnek és alázatosnak egyaránt. Azt hiszem, hogyha minden emberben csak tizedennyi jóság vagy hit lakozna, mint amennyi bennük van, valami egészen csodálatos világban élnénk.
Nézem ezt a két embert és arra gondolok, hogy milyen jó, hogy ketten vannak.
cikk: Kalmár Borbála
fotók: Busák Attila, St. Andrea
A kóstolón a St. Andrea Pincészet meghívásából vettem részt, köszönöm nekik, valamint a budapesti St. Andrea Borbárnak a vendéglátást.
További információ a Private Selectionről itt.
korábbí írásaim a St. Andrea pincészetről: