Kvaszinger Borászat

A Pannonhalmi borvidéken található Magyarország egyik legrégebbi szőlészeti és borászati hagyományokkal rendelkező borászata, a Pannonhalmi Főapátság pincészete. A pince története 996-tól eredeztethető, az itt letelepedő bencés szerzetesek ekkor élesztették újra a vidék ősi szőlő- és borkultúráját. A múlt újkori felélesztése 2002-ben történt, amikor megalapították a jelenlegi pincészetet, ahol a múltbéli gyökerek tiszteletben tartásával, a hagyományok őrzésével, de a korszellemnek megfelelően technológiai újításokkal készítik a kiváló borokat. Az ötven hektáros szőlőbirtok kétharmad részén fehér-, egyharmadán kékszőlőt termeszenek, előbbiből rajnai rizlinget, sauvignon blanc-t, fűszeres traminit, olaszrizlinget, királyleánykát, chardonnay-t, pinot blanc-t és viognier-t, míg utóbbiból pinot noirt, merlot-t és cabernet franc-t. Ezekből készülnek a Pannonhalmi Főapátság fajtaborai és házasításai klasszikus és prémium szegmensben.

A pincészet újkori történetének közel húsz éve alatt kialakult bormátrixban elhelyezkedő borok elnevezései is a bencés hagyományokhoz kötődnek. De vajon mit jelent a Hemina vagy az Infusio?

A vörös- és a fehérborok között is találunk Heminát, a mai kor ízlésének megfelelő borok neve viszont ezerötszáz évvel korábbról származik. A VI. század elején élt Szent Benedek, a bencés szerzetesközösség alapítója, aki a Regulában, egyfajta szabálykönyvében azokat az alapelveket, iránymutatásokat megfogalmazta, amelyeket ma is követnek a közösségben élő bencés szerzetesek. Ebben a fogyasztás mértékéről is szó esik, a hemina pedig a napi bencés borfogyasztási mértékegység megnevezése. Szent Benedek annak idején azt mondta, hogy a bencéseknek nem való a bor, de őket erről meggyőzni nem lehet, ezért így próbált iránymutatásul szolgálni a napi mértéket illetően, igaz, a hemina nem egy konkrét űrmérték, hanem egy személyre szabott mérték. A pincészet két közkedvelt bora erről kapta a nevét.

A Pannonhalmi Főapátság pincészetének csúcsbora a 2006-os évjárat óta egy merlot-cabernet franc házasítás, az Infusio, amely elnevezés eredete a XVII-XVIII. század fordulójára tehető. Írásos hagyományok tanúskodnak arról, hogy ekkoriban három kategória létezett a bencéseknél a borban. Az egyik az úgynevezett cselédbor, ami az uradalmi szolgáltatásból származó szőlőt dolgozta fel inkább nagy mennyiségben, mintsem magas minőségben. A másik a konventbor, azaz misebor, ezt használták ugyanis a liturgiákhoz, de ugyanezt a bort kancsóba töltve kapta a közösség a mindennapos étkezésekhez is. A legjobb minőségű bort pedig infusiónak nevezték, ez a nagy ünnepek, egyedi találkozások, emlékezetes alkalmak díszbora volt, amit úgy szolgáltak fel, hogy egy szerzetes testvér a közösség asztalánál körbejárt és a palackból töltötte be a pohárba a bort: infusio tehát ezt a betöltést jelentette, ami így enged következtetni a névválasztásra. Így kapta a Főapátság ünnepi tétele az Infusio nevet.

Hasonlóan érdekes történeteket hallhatnak azok, akik ellátogatnak Pannonhalmára, ahol lehetőség van megismerni a feldolgozási technológiát is. A Főapátság pincészete egy nyitott látványműhelyként turistákat is fogad, akik vezetett pincelátogatáson pillanthatnak be az itt folyó munkába, megismerhetik a pincészet ars poeticáját, és egy kommentált borkóstolón is részt vehetnek. A szabadtéri kóstolóteraszon nyáron jazzkoncerteket, kulturális eseményeket is szoktak rendezni, amihez a kertre nyúló táj képe, az apátsági levendulaültetvények látványa ad egy erős vizuális impulzust. De ha valaki csak egy pohár borral a kezében gyönyörködne a tájban és élvezné az életet, arra is megvan a lehetősége és szabadsága.

Kerekhegy 67 - meg sem lepődnénk, ha egy mesekönyvben egy házikóra kiszögezett táblán látnánk ezt a feliratot, pedig az elnevezéshez egy nagyon is valóságos borospince tartozik a Villányi borvidéken. A borvidék nyugati felén, a hegyszentmártoni szőlőhegyen egy régi pince címe ez, és ha már a tulajdonosok a borokon keresztül egyébként is a termőhely értékeit szeretnék bemutatni, a névválasztásnál e mesebeli elnevezés mellett tették le a voksukat. 

Az apa-fia vállalkozást 2016-ban indította Mester Ákos és Mester Áron. Külföldi utazásaik során kaptak kedvet a borászkodáshoz, ahhoz, hogy legyen saját szőlőterületük, saját pincéjük. Bár több magyar borvidéken körülnéztek, a választásuk végül a Villányira esett, az itteni borok stílusa állt igazán közel az elképzeléseikhez. Hiszik, hogy a magyar borvidékek közül Villány különösen alkalmas arra, hogy a nemzetközi szinten is versenyképes, a külföldi fogyasztók számára is értelmezhető borok készüljenek a klasszikus bordói fajtákból. A paletta azonban igencsak színes, aki megismerkedik a Kerekhegy 67 pince boraival, talál közöttük vörösből és fehérből is magyar és nemzetközi fajtát egyaránt, így Hegyszentmártonról megismerhetjük a kárpát-medencei bortermelés egy tömörített formáját. Kékfrankos, Portugieser, Cabernet sauvignon, Merlot, Hárslevelű és Chardonnay szerepel a szortimentben, ami hamarosan a borvidék egyik fő fajtájával, Cabernet franc-nal bővül majd.

A Kerekhegy 67 pincénél a szőlőt saját területen a család termeli és szüreteli, a borok is a saját pincéjükben érnek, de a közbeeső folyamathoz, a szőlő feldolgozásához szakavatott villányi borászok segítségét veszik igénybe. A szüreti időpont megválasztásától a borok érleléséig azonban minden folyamat az ő felügyeletük alatt van, a koncepciót, a borok stílusát is Mesterék határozzák meg. Persze a terveik között az szerepel, hogy ez a hiányzó láncszem is hozzájuk kerüljön, így néhány év múlva már olyan borokat kóstolhatunk tőlük, melyeknek minden cseppje a család munkáját dicséri. 

Tervek ezen túl is vannak bőven, a birtokot a jövőben nem csak feldolgozóval, de szálláshellyel is szeretnék bővíteni. A borokat azonban már most érdemes felfedezni, akárcsak a pincét Hegyszentmártonban. Aki ellátogat a Kerekhegyre, ott megtapasztalhatja a Villányi borvidék nyugati szegletének szépségét, nyugalmát, a szőlőben kóstolhatja a tőkék előző évjáratainak termését. A család a személyes borélményben hisz, a vendégek úgy élvezhetik legjobban a boraikat, ha megismerik a helyet is, ahonnan az származik. Ahogy mondják, a hely megköveteli magával szemben az alázatot. Az itt élők közül sokan kis parcellákon most is maguk művelik a szőlőt, mint ahogyan korábban, amikor sem világi, sem egyházi nagybirtokok nem voltak errefelé, hanem a Dráva menti gazdák művelték a szőlőseiket. Ez a paraszt-polgári szőlő és borkultúra az, amit közvetíteni szeretnének. "Reméljük, hogy egyre többen látogatnak el hozzánk, és ők is felfedezik maguknak azt a hagyományos, de egyben a modern idők elvarásainak megfelelni igyekvő életformát, amit mi itt kialakítottunk. A boraink is természetesen, de modern felfogásban készülnek. Ez a pince hitvallása is egyébként, hogy megteremtsük az egyensúlyt a hagyomány és a modernitás között." - mondja Mester Ákos. 

Amikor Borbély Gyula és neje, Gabriella nászajándékba megkapták az első szőlőterületüket, legmerészebb álmaikban sem gondolták volna, hogy néhány évtized múlva 21 hektáros szőlőbirtokot igazgatnak majd, a fiuk pedig elnyeri "Az Év Bortermelője Magyarországon" megtisztelő címet. Borbély Tamás szokta is mondani viccesen, hogy ő már az anyatejet is lopószárral szívta magába, és ha ez nem is fedi teljesen a valóságot, az egészen biztos, hogy együtt cseperedett a szülei által ’81-ben újratelepített szőlőültetvénnyel. A pályaválasztása így nem is volt kérdés, és az azóta sorra érkező elismerések folyamatosan alátámasztják a döntés helyességét. Ma már a kisfia is nagy örömmel szaladgál a szőlőtőkék között - ki tudja, talán egy jövőbeni Év Bortermelője csodálkozik rá épp a szőlőrügyekre? 

A Borbély házaspár felmenői inkább hobbi szinten, kiegészítésként foglalkoztak szőlővel, a Borbély Családi Pincészet alakulását így 1996-tól datálhatjuk. Ekkor került palackba a család első évjárata, és ettől az időponttól fejlesztik folyamatosan a családi vállalkozást. Jelenleg 21 hektár területen gazdálkodnak, amin Olasz rizling, Szürkebarát, Kéknyelű, Rózsakő, Muscat Ottonel, Zeus, Rajnai rizling, Furmint, Irsai Olivér és Pinot noir terem. Ennél nagyobb területet nem is terveznek, hiszen ahogy a nevük is mutatja: ők egy családi pincészet. A szőlőben végzett munkáktól a vendéglátáson át, a fesztiválokon való borkínálástól a háttérben folyó papír munkákig mindenben részt vesz valaki a családból, amit ennél nagyobb birtokméretnél már nem feltétlenül tudnának kézben tartani. Fejlesztés, felújítás, modernizálás persze folyamatosan van, hiszen a modern eszközök is hozzájárulnak ahhoz, hogy a megtermelt szőlőből a lehető legjobb minőségű borokat tudják készíteni. 

"Tüzes borok, vulkáni ízek" - hangzik Borbélyék szlogenje. A badacsonyi szőlőhegyről származó borokat általában az ásványos ízek kedvelői keresik, de a pincészet széles termékpalettáján mindenki talál az ízléséhez passzoló bort. A család férfi tagjai az Olasz rizlingre esküsznek, ami annyira a szívük csücske, hogy a területeiknek több mint felén ez található. Több stílusban is megmutatják az Olasz rizling sokszínűségét, egyértelműen ez a fő fajtájuk. A "Karós" például hatvanéves, bakművelésű tőkékről szüretelt szőlőből készül, és mindössze ezer palack készül belőle évjáratonként. A "Tomaj" a borvidék három jellegzetes szőlőfajtájából, Rózsakő, Olasz rizling és Kéknyelű házasításával készült, míg a "Bács hegy" az egyik ikonikus szőlőterületükről kikerülő Olasz rizlingből készült. A "Fröccsnekisjó" a fajta laza, könnyed, hétköznapi arcát mutatja meg, de akik inkább valami igazán ünnepit kóstolnának, azoknak az Olasz rizlingből készült Jégbort ajánljuk. Persze a család hölgy tagjainak is van kedvence, "Gabriella" néven egy izgalmas száraz Muscat Ottonelt kóstolhatunk, aminek a palackozását a ház asszonya harcolta ki vagy két évtizede, Borbély Diána pedig a Rajnai rizlingért rajong. 

A fesztiválokon, nyári eseményeken legtöbben az egynyári, reduktív borokat, a vidám fantázianevekkel ellátott Mosolygóst, Bóbitát, Nemszárazt keresik, főleg azok, akik a borokkal még csak most ismerkednek, vagy a szabadsággal járó lazaságra vágynak. Az évek során viszont egyre többen nyitnak a komolyabb, komplex borok felé, a pincéhez inkább az utóbbiakért látogatnak el egyre többen. A borkészítés és a borturizmus szorosan összekapcsolódik a Borbély családnál. A birtokközpont vendégházában régen rengeteg német turista megfordult, ekkoriban alakult ki, hogy a szállás mellé borkóstoló is járt, később pedig erre tudatosan figyeltek, folyamatosan fejlesztették a lehetőségeket. A pincénél a borkóstoló helyiségben akár 60 vendéget is le tudnak ültetni, de a Római úton nyitott borteraszukon is örömmel látják a borkedvelőket. 

Akik már ismerik a Borbély borokat, azoknak azért ajánljuk a webshopjukat, hogy otthon is kényelmesen megkóstolhassák a már jól ismert ízeket, de akik még csak most ismerkednek a családi borászat remekeivel, azoknak is érdemes szétnézni a kínálatban, és lehet, hogy a kóstolás után már tervezik is a pincelátogatást Badacsonytomajra. 

Akik még nem ismerik Tokaj összes vulkánját, és még nem kóstolták azt a 2017-es aszút, amit 2020-ban Magyarország 13. legjobb borának választottak, azoknak érdemes egy látogatást tenni Abaújszántón, a Palkó borászatnál!

A borok 2015-től rendre előkelő értékeléseket kapnak a boros sajtóban, tehát rejtőzködő pincének semmiképpen nem mondanánk őket, pláne, hogy erejükhöz mérten a közösségépítés sem áll tőlük távol a Tokaji borvidék patinás perem településén.

Abaújszántóra talán kevesebben asszociálnak a Tokaji borvidék nevének hallatán, pedig a borvidék nyugati szélén található település az előző századokban komoly mezőváros volt, pezsgő élettel, sok kereskedővel, háromszáz pincével. Itt gazdálkodik a kertészmérnök Palkó házaspár, Gabriella és Norbert, 10 hektáros szőlőültetvényükön klasszikus tokaji fajtákkal, közel sem klasszikus módon. A gazdaságukról ők mesélnek:

„Nem csak borászok vagyunk. Több lábon állunk, szántunk, vetünk, tervezünk és birtokot építünk egyszerre. 10 hektár szőlőt menedzselünk, ebből öt szántói, négy tállyai. A szőlőn kívül, avagy éppen a szőlő miatt annyi minden kapcsolódik még az életünkhöz: szántók, kertek és gyümölcsösök is.

Itt élünk a vidék egyik legszebb vulkánja alatt, mi Sátor hegynek hívjuk. Ez a Bél Mátyás szerinti tokaji borvidékleírás nyugati határkője. Mindenhonnan látjuk, létével befolyásolja az egész gazdálkodásunkat. Az egykori vármegyeközpont Kassa polgárai hamar felismerték Abaújszántó páratlan adottságait, mintegy 300 éven át birtokoltak itt dűlőket. A legnagyobb területűt azóta is Kassavárosnak hívjuk. Itt és azonos névvel készül a legkarakteresebb borunk is, közvetlenül a Sátor hegy tufás lávafolyásán.

Abaújszántón nincsenek sztárborászok, nincsenek húzónevek. Itt csak a borkultúra szorgos polgárai vannak. Tevékeny, elkötelezett, sokszor dilemmázó, néha kétkedő, válaszokat kereső szőlősgazdák. Mi 2007 óta dolgozunk azon, hogy Tokaj nyugati terroirját minél tisztábban és komplexebben közvetíteni tudjuk a fogyasztók felé.”

A kihívásokkal teli 2020 pozitívumot is hozott magával: több idő maradt arra, hogy elkészüljön a régóta tervezett kóstolóterem. A régi kúria épületének egyik részét felújították, így kulturált környezetben kóstolhatjuk végig a Palkó borokat, melléjük helyi sajtot, sonkát, kovászos kenyeret kínálnak. A Palkó házaspár alig várja, hogy megmutathassa a vendégeiknek azt, amit egész évben alkotnak. „Amikor eljönnek hozzánk, hogy megkóstolják a borainkat, az élmény a vendégeknek is, és nekünk is. Ők kiszabadulnak a szürke hétköznapokból, mi meg lélekben szabadulunk ki. Olyan ez nekünk, mint egy kiállításmegnyitó. Azt nem lehet, hogy mindig csak festegetsz, de soha nem mutatod meg a műveidet, nincs egy ünnepi pillanat. Nekünk az az ünnepi pillanat, amikor bort kóstoltatunk, amikor megmutatjuk a művünket.”