Első balatoni régiós szakács-, cukrász- és felszolgálóverseny: Interjú Szamosi Lóránttal

Az őszi és téli szezonban legalább három eseménnyel, elsőnek az október 21-22-én megrendezendő Élményszürettel készül a gyönyörűen megújult etyeki Gasztrosétány!

Gyönyörűen megújult Etyeken a Gasztrosétány – az Újhegyi pincesor szilárd, bazaltkockás útburkolatot kapott, eltűntek a légvezetékek és beton villanyoszlopok, helyettük szép kandeláberek világítanak, igényes padok, hulladéktárolók és egyéb térbútorok teszik igényessé és praktikussá a környezetet – és ezt a fejlődést szeretnék is kihasználni a helyi pincék és kézművesek. A januári Etyeki Piknikig tartó őszi, téli időszakban legalább három alkalommal készülnek izgalmas rendezvényekkel. Elsőnek október 21-22-én rendezik meg az Élményszüret a Gasztrosétányon elnevezésű rendezvényüket, amelynek apropóját a szüret zárása adja. Ennek megfelelően a nyitott pincékben több helyen is lehet majd mustot és murcit kóstolni vagy ki lehet próbálni a fokolást, de akár a pincék műhelytitkaiba is bepillantást nyerhetnek az érdeklődők a pincetúrák keretein belül. Éhes sem marad senki, jól lehet majd lakni a szőlővel cipóban tálalt sajtlevestől az újhegyi módra készült sült csülkön és sonkakülönlegességeken keresztül a szüreti gulyásig vagy a házi rétesig, a gyerekek pedig házi szörpöt és lekvárt kóstolhatnak.   

Az Élményszüret után Libadalommal jelentkeznek a szervezők - amelynek keretein belül rendezik meg a már hagyományos libafuttatást -, karácsony előtt pedig Advent a Gasztrosétányon címmel szerveznek nyitott pincét a helyi kézműves vállalkozók részvételével. Lássuk tehát a dátumokat, amikor különösen érdemes lesz az Etyek-Budai borvidék szívébe látogatni: 

§  

Élményszüret a Gasztrosétányon: 2017. október 21-22.

§  

Libadalom a Gasztrosétányon: 2017. november 11.

§  

Advent a Gasztrosétányon: 2017. december 2.

Az alábbi részletes anyagban közöljük a Gasztrosétány idei első őszi eseményének ajánlóját és részletes programját:

Élményszüret a Gasztrosétányon

2017. október 21-22.

Mindkét nap 10.00 órától nyitott pincékkel és ínycsiklandó ételekkel várja vendégeit a Gasztrosétány. A szüret zárásaként a legnemesebb borok mellett mustot és murcit is lehet kóstolni.

A pincék programja és kínálata:

1.       Aubergine Pince

ú  Etyeki padlizsán és zakuszkakrém

ú  Borok mellett bajor sörkülönlegességet is kóstolhat

ú  Hagyományos vasárnapi ebéd: rántott szelet hagymás tört burgonyával

2.       Milán Pince

ú  Egészben sült sertéskaraj szőlőmártással, rozmaringos burgonyával

ú  Szüreti gulyás és töltött tormalevél

ú  Házi almás és meggyes rétes

3.       Erdélyi Ízek Udvara és Sobol Pincészet

ú  Kolozsvári rakott káposzta és húsgombócos paraszt csorba, erdélyi miccs faszénen

ú  Szilágyi Apjafia pálinkák, Zenit gyöngyözőbor, Sauvignon Blanc, Rajnai Rizling, Kékfrankos Rose, Zöld Veltelini

4.       Árpás Laci Sonkamester Pincéje

ú 

2 évig érlelt, sóban pácolt, levegőn szárított sonkakülönlegességek

ú 

Kemencés és grillételek

5.       Halmi Pince

ú 

Szörpök, gyógynövények, lekvárok, folyóborok és borpárlatok kóstolója és vására

6.       Kácsor „Kíra” Pince

ú 

Alma és dióbél vásár, libatepertő-krémes kenyér és juhtúrós pogácsa

ú 

Borkóstoló

7.       Tátrai Pincészet

ú  A pincészet borainak kóstolója és vására

8.       Rezeda Terasz

ú  Sajtleves szőlővel cipóban

ú  Són sült csirke rozmaringos burgonyával és házi csalamádéval

ú  Brownie fagyival

9.       Debreczeni - Ferenczi Családi Borászat (Szekszárd)

ú  Etyeki és szekszárdi borok kóstolója és vására

ú  Must- és murcikóstoló és fokolás

ú  Grill ételek, zsíros kenyér és palacsinta

10.   Dvorák Pince

ú 

Gulyásleves és csülkös-körmös pacalpörkölt

ú  Sült csülök újhegyi módra tepsis burgonyával és

grill tálak 

ú 

Almacsinta

11.   Etyeki Sajtútállomás

ú 

Sajtkülönlegességek kóstolója és vására

12.  

Rókusfalvy Birtok:

ú 

Pohárral a kézben - rendhagyó pincetúra vezetett borkóstolóval

ú 

Friss mustkóstoló

ú 

Borkorcsolyák: friss házi pogácsa és mini-rétes variációk

Sajtóközlemény

Lehet elviccelni, lehet nem érteni, de a Balaton déli partját nem lehet nem szeretni. Hazánk minden egyes tájának megvan a maga utolérhetetlen varázslatos bája és csak az emberi szűklátókörűség szab határokat a valós érzések megismerésének. Balatonlellén jártunk és leszámoltunk az előítéletekkel.

A közhiedelem úgy tartja, hogy a Balaton partja csak északon szép, a déliben meg csak az északi látványa az, és aztán ez a mantra be is ívta magát a zsigereinkbe. Pedig, ha elrugaszkodunk egy kicsit a társadalmi konvencióktól, még az is megtörténhet, hogy megtapasztaljuk, hogy a Sínai hegyet nem Egyiptomban, hanem a Dél-Balatonon kell keresni.

Dél-Balatont összehasonlítani a tó másik partjával pontosan annyira oktalan tett, mint az Alföldet párhuzamba állítani Tokaj lankáival. Ha merünk elrugaszkodni a Siófok és Zamárdi kínálta buliturizmustól és tovább merészkedünk, meglátjuk, hogy mennyi kincset rejt magában ez a vidék: sétálni és magunkba szippantani a földvári platánfák zöld súlyát, ebédelni a Kistücsökben, megmászni egy fonyódi kilátót, levendulát szedni Kőrös-hegyen, hanyatt feküdni a Kishegyen vagy elveszni valamely ikonikus pincészet szőlőtőkéinek labirintusában. Kicsit olyan ez, mint a Róka tanítása a Kishercegnek a klasszikus gyermekmesének kikiáltott felnőtt történetben: csak azt látod igazán szépnek, amit megszelidítettél. „Olyanok vagytok, mint a rókám volt. ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.”

Balatonlellére a Garamvári pincészet borásza, Baranyai Péter meghívására érkeztünk. A borászatot 1990-ben alapította Garamvári Vencel, amelyet három évvel később bővített a budafoki pezsgő pincével, ahol nemcsak saját buborékosokat érlelnek, hanem bérfeldolgozást is vállalnak. Ma, a tó déli partján 80 hektáron gazdálkodnak, a szőlő portfólió több, mint 50 százalékát kékszőlő adja, a Balaton zászlósborát adó Olaszrizlinget pedig itt egyelőre hiába is keressük. Vannak viszont olyan rejtett és első hangzásra talán nem is erre a löszös vidékre való fajták, mint Kadarka és Furmint.

Ekkora birtok és ennyi szőlőfajta hallatán nem feltétlenül egy családi pincészet képe tűnik fel a szemünk előtt, hanem sokkal inkább nagyüzemi termelés. Ez az illúziónk, vagyis inkább előítéletünk aztán gyorsan tovaillan. A tulajdonos, a borász és a vezető szőlész olyan harmóniában alkotja a pincészet borait, mint amilyen harmóniában él az ember ideális körülmények között a természettel.

A Garamvári szőlőbirtok nem egyedüliként uralja a Lelle körüli szőlőültetvényeket: míg az északi partiak folyamatosan küzdenek a felaprózódott birtokokkal, itt hatalmas egybefüggő területeket birtokolnak a szomszédok is, úgy mint Ikon pincészet, Konyáriék vagy Bujdosóék. A lenyűgöző tájban dűlőről dűlőre haladván lassan már mi is felismerjük a Garamvári szőlőtőkéket, amelyek annyira patináns rendben sorakoznak egymás mellett, hogy szőlészeti tankönyvekben követendő példaként kellene mutogatni. A dűlők közül a Sínai tető állítólag mágikus erővel bír. Meggyőződésem, hogy a szenvedélyes szőlész, akinek élete a mezőgazdaság és gyermekkori álmát éli meg a birtokon, ismeri a tőkéket. Névről. Telepítésekről, klónokról, évjáratokról, növényvédelmi kísérletezésről, tapasztalatokról, időszakos nehézségekről beszél olyan játszi könnyedséggel és laikusok számára is egyértelműen, mintha csak a tegnapi napját kellett volna leírnia. Bár sok érdekességet tudunk meg tőle, leginkább mégis az ragad meg bennem, amilyen tisztelettel beszél a szőlő- és pincemukásokról, a kollégáiról.

Az együttgondolkodás, közös munka a pincében is tetten érhető, ahol Péter a mozgalmas szüreti időszak minden kapkodása ellenére angyali nyugalommal válaszol kérdéseinkre és mindig talál még egy tételt, erjedő bort, amelyet még meg szeretne nekünk mutatni. Rend van itt és fegyelem, ahol a mókázás éppúgy a napi rutin része, mint a legmodernebb technika ismerete és használata. A több, mint 25 éve működő pince tavaly elérte kapacitása csúcsát, ezért bővíteni kell: az újonnan felhúzott épületszárnyban az országban egyedüliként itt található a kiváló pezsgőalapanyag előkészítéséhez nélkülözhetetlen csiga nélküli zúzó-bogyózó, az új palackozó gépsor pedig internetkapcsolatának köszönhetően a gyártó országból, Olaszországból is működtethető, hiba esetén pedig javíttatható.

A borházasítással és különböző élesztőkkel való kísérletezés és összekóstolások közben aztán arra is fény derül, hogy a Napa-völgyet és Új Zélandot is megjárt borász miért választotta ezt a mégiscsak inkább nagyüzemi pincére hajazó családi birtokot munkahelyéül: itt mindent tud készíteni, hála a sok fajtának, különböző fekvésű dűlőknek, a budafoki pezsgőpincészet folyton folyvást megújuló tárházának, belévetett bizalomnak, az egész borászat gyakorlatilag az ő játszótere, vájt fülűbbek kedvéért kísérleti laborja.

A pincészet alapborait az úgynevezett kócsagos széria adja, a prémium borok pedig tavaly kaptak új, elegánsabb köntöst. Hiába a 80 hektár birtok és a kis mennyiségben vásárolt szőlő (amely a BalatonBor vagy a Furmint pezsgő alapanyagát adja), a borokat, pezsgőket kóstolva is kiérződik, hogy gondos kezek vigyázzák a minőséget és ekkora tételszám mellett is megkapják a palackok a kellő figyelmet. Kicsit visszakanyarodván a korábban már idézett Kisherceg jelenethez: ez a borászat is lehetne csupán egy a sok közül, de ha rászánjuk az időt és elidőzünk a tartályok, hordók világában, meghalljuk, hogy miről mesél a pince. Nemcsak egy lesz a sok közül, hanem immár kitörölhetetlenül egy kicsit a miénk is.  

cikket írta: Kalmár Borbála

Napjainkban már lassan minden használati tárgynak létezik okos változata, amely az esetek többségében valóban hasznunkra válhat. Így van ez a mezőgazdasági szektorban is, ahol már nemcsak az időjárási viszonyokat és a napsütéses órák számát figyelhetjük meg anélkül, hogy a helyszínen tartózkodnánk (SmartVineyard), hanem akár a tornácon csücsülve, bort kortyolgatva megvárhatjuk, míg a munka oroszlánrészét elvégzi helyettünk saját okos traktorunk. 

Kizárólag a szőlőbetakarítás terén még teljes egészében emberi jelenlét nélkül dolgozó munkagépről nincs tudomásom, de valószínűleg ennek is hamarosan eljön az ideje. Kérdés, hogy ki lesz olyan bátor, hogy a nagy gonddal ápolt ültetvényébe, amitől a pince későbbi tartalmának minősége – és mennyisége - nagyban függ, beengedjen egy távolról vezérelt monstrumot, hogy aztán bízva a mérnökök munkájában átadja magát a technika adta lehetőségeknek.

Azt fontos megjegyezni, hogy az ilyen jellegű fejlesztések nem azért látnak napvilágot, mert a lustaság nagy úr és mintegy luxuscikk, a tehetősebb gazdák ölében landoljanak, hogy végül láblógatva learathassák a babérokat – vagy szőlőjüket - , hanem bolygónknak is kedvezünk az ilyenfajta automatizációkkal, fejlesztésekkel. Ezek a számítógépek ugyanis az embernél sokkal pontosabban képesek analizálni az adott időjárási körülményeket, az ültetvény állapotát, fertőzöttség mértékét, a kijuttatandó szerek pontos mennyiségét és még számtalan más adatot, aminek tudatában optimalizálni tudja a kijuttatandó permetezőszerek mennyiségét, azok egyenletes eloszlatását, vagy a lehető legrövidebb út megtételével az üzemanyagköltségeket is képes redukálni. Ezzel jelentősen csökkenteni lehetne a vegyszerhasználat mennyiségét, de az sem utolsó szempont, hogy ugyan ez egy jelentős beruházás, de végső soron működés közben már gazdaságosabbnak bizonyul a hagyományos, emberi jelenléttel irányított verziónál, és ez a gazdaságok kiadásait nagy mértékben csökkentheti. 

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egyik-napról a másikra mindenkinek tanácsos beszereznie egy okos traktort – nem olcsó mulatság és inkább csak óriási üzemméreteknél éri meg valóban használni - , de érdemes lehet figyelemmel kísérni az aktuális eredményeket, hiszen ez a technológia idővel elérhetővé válhat közepes méretű birtokok számára is, hiszen minden ilyen fejlesztés először az elérhetetlen extra költségekkel járó kategóriába tartozik, de az évek előrehaladtával általában a hétköznapokba jobban illeszkedő termékek is kialakulhatnak.

Magyarországon a beruházás költségessége mellett az is gátat szabhat ezeknek a fejlesztéseknek, hogy nem igazán van lehetőség a gazdáknak szakmai továbbképzésekre, továbbá legtöbb esetben el sem jut az információ a potenciális felhasználók felé a rendszer hasznosságáról.

Eddig leginkább még támrendszer nélküli táblában dolgozó gépek álltak munkába, úgymint az amerikai fejlesztésű Case IH Magnum traktor, melyet 2016-ban Boone-ban, a Farm Progress Show keretein belül mutattak be, de komoly fejlesztések várhatóak a szőlőtermesztési munkákban résztvevő gépek terén is.

Szőlőültetvényeken dolgozó gépekben is megtalálható már az automatizáció bizonyos mértékig. Például a verőléces szüretelőkombájnoknál igen jól jöhet, ha munkagépünk maga érzékeli a támberendezés elhelyezkedését és nem dönti ki sorra az őszi munkacsúcs idején, hogy aztán a szőlősgazda a fejét foghassa és a támrendszer rendbehozatalával is foglalkoznia kelljen. Ehhez szenzorokat építenek a gépekbe, és azok, ha érzékelik, hogy épp nem szőlő, hanem oszlop következik, visszatartják verőléceiket és megkímélik a támrendszert a totális megsemmisüléstől.

Valószínűleg nem kell sokat várni, hogy a szőlőtermesztők munkáját megkönnyítő újításokkal rukkoljanak elő a mérnökök, de fontos, hogy már jóval ezen fejlesztések előtt bekerüljön a köztudatba, hogy mennyi előnyhöz juthatnak ezekkel a technológiákkal a termelők – nem beszélve a környezetről.

írta: Vogel Sára

Hatalmas lehetőséget kínál a Borászok Borásza Alapítványa fiatal borász hallgatók részére a tavaly elindított Ösztöndíjprogrammal: a nyertes pályázó 1 millió Forintot kap külföldi szakmai gyakorlatra és szüreti tapasztalatot szerezhet valamely Borászok Borászánál vagy a díj jelöltjeinél.

A pályázatot már második alkalommal írták ki. A tavalyi metódushoz hasonlóan idén is egy minimum 15, maximum 25 oldalas dolgozattal pályázhatnak a szőlész-borász alapképzésben résztvevő felsőfokú intézmények hallgatói. 2016-ban az eredetvédelem és a bormarketing volt a téma, idén  „Szőlőtermesztési- és borászati technológiák vizsgálata” tárgyban várják az értekezéseket legkésőbb október 31-ig.   

Olaszrizling Október, ötödszörre

Kiváló borok érkeztek a Winelovers Rizlingtesztre

Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni, hogy a Balaton nem csak a híres „szezonban” várja tárt karokkal a pihenni, kikapcsolódni vágyókat, hanem egész évben, igen, még akkor is, amikor a Balaton nem a fürdőzők, hanem a korcsolyázók paradicsoma. Jó példa erre a Badacsony lábánál fekvő családi üzemeltetésű Borbarátok Vendéglő. 

Történetük a jelenlegi tulajdonosok dédszüleihez nyúlnak vissza, hisz elmondásuk szerint a borok és a szőlő szeretetét olasz dédnagyapjuktól, a vendéglátás iránti elkötelezettséget pedig dédnagyanyjuktól örökölték. Ezek mindegyike egyértelműen fontos erény egy igazán hangulatos és minőségi badacsonyi étterem üzemeltetéséhez.

A Borbarátok 1989-ben nyitotta meg kapuit első vendégei előtt, akkor még teljes egészében családi jelenléttel és részvétellel a munkafolyamatokban. Azóta – sok más Balaton parti vendéglátóhellyel ellentétben – rengeteg változáson ment át a családi vállalkozás. Az étterem bővült, most már a kerthelységben ücsörögve is el lehet fogyasztani egy kora őszi, vagy kellemes tavaszi ebédet. Fontos szempont az étterem életében, hogy folyamatosan kövessék vendégeik igényeit, és ennek megfelelően fejlődjenek. Tavaly az étterem belső terei teljes felújításon estek át, hogy egy új, a mai igényeket kielégítő, és ételkínálatukhoz is jobban passzoló környezetet jöjjön létre. Ezenkívül folyamatosan újabb és újabb fejlesztéseken törik a fejüket, ezzel is hozzájárulva a Balaton környéki minőségi gasztro kialakításához.

Az étteremben folyamatosan változó étlap arról árulkodik, hogy igyekeznek mindig az aktuálisan beszerezhető, friss alapanyagokból készíteni ételeiket. Fő irányuk a magyar konyha alapanyagai – úgy mint rántott mangalicatarja - , kicsit újragondolva, de akad a kínálatban pulled pork bagel, céklakrém leves, belga csokoládékrém, és még sorolhatnám. Nem szeretnének leragadni a hetvenes évek balatoni vendéglátó életérzésében, inkább tartják a ritmust a kornak megfelelő minőségi, újragondolt, de garantáltan mindenki tetszését elnyerő gasztronómiával.

Azokra is gondoltak, akik esetleg több napot töltenének el láblógatva, borozgatva Badacsonytomajon, ugyanis a Vendéglő feletti emeleten egy panzió is kialakításra került, ahol a szobák hűen a balatoni léthez, szőlőfajták neveit viselik – így megeshet, hogy a Zweigelt, a Rózsakó, vagy akár a Cabernet Sauvignon szobában térhetünk nyugovóra. Néhány felelős állattartó dolgát megkönnyítendő, a gazdik és kedvenceik – kutya, macska, hörcsög, tengeri malac – együtt is érkezhetnek a szállásra. 

Szavakkal nehéz leírni a lélek mosolyát. Az ember utazik, beszélget és ha kivételes szerencséje van, felismeri, hogy igazán boldognak minden különösebb ok nélkül is lehet lenni. Szeretettel.

Valahányszor Eger felé vesz az utam, olyan boldogsággal és reményekkel teli indulok el, mint gyermekkoromban szenteste idején.

„Minden táj egy-egy lelkiállapot”

Azért érdemes filozófusokat, költőket, írókat olvasni, mert kimondják, amit én csak érezni tudok. A természet, a világ örök érvényességét mi sem mutatja szebben, mint hogy a fenti öt szó egy 19. századi svájci filozófustól, Henri-Frédéric Amieltől származik. Ha elengedjük magunkat és hagyjuk, hogy elvesszünk a minket körülölelő tájban, megértjük miről beszél. Hiszem, hogy csak a legfontosabb gondolatok törnek felszínre ilyenkor.

Amint keresztül haladok rajtuk, az Egert előrejelző kis települések házai ismerősként üdvözölnek már, majd Egerszalókon, mint mindig, elfog az érzés: megérkeztem, itthon vagyok. Lehet szeretni a fürdőiért, a sódombjáért, barlanglakásaiért, zarándokhelyéért, boraiért, vagy lehet szeretni tisztán, csak azért, amit kínál: madárdalt, tiszta levegőt és csupa őszinte kedves embert. A St. Andrea pincészetnél soha nem gondolok arra, hogy mennyire korán kellett aznap kelnem és mi vár rám holnap, itt megélem a jelent, és annak minden egyes pillanatát. Lőrincz György régi ismerősként üdvözöl már, teljes lényéből árad a mosolygás és a hitéből eredő mindenkit elárasztó végtelen nyugalma és békessége. Nekem, Egerszalók ezt jelenti. Hazaérkezést és egy talpalatnyi békességet az élet sokszor kegyetlen zűrzavarában.

Gyuri neve Egerben mindazt jelenti, amit Szepsy Istváné Tokajban. Felügyeli a szőlőt, szüretet, zseniális borok kerülnek ki a keze alól, gyönyörű családot nevel és mindenhol ott van, ahol kell. És mindemellett annyira szépen beszél, hogy napestig is szívesen elhallgatja az ember. Mesél a szüretről, a pince első borairól, arról, hogy miért dolgozik ennyi szőlőfajtával, miközben leginkább a Pinot Noir érdekli, bevezet a pincerendszer rejtelmeibe, hordóból kóstoltatja büszkeségeit. Elkalauzol a legújabb St. Andrea egységbe, a Kedves Borbárba a Szépasszony Völgybe, amely a pincesor legszebb gyöngyszeme, a kialakítás pedig teljes mértékben egyik fia érdeme, Gyuri csak a borokat és a nevet adta hozzá.

„A Borminőség a szőlőterületen dől el. Szeretnénk a meglévő szőlészeti, borászati ismeretek és a klasszikus módszerek ötvözése révén nagyon eredeti borokat világra segíteni. Biztos vagyok benne, hogy miden „hithű” borász arra vágyik, hogy olyan terméket készítsen egyszer, mely igazán nagy elismertséget eredményez a bor, a birtok és önnön szakmai megítélése szempontjából. Ez éltet, hajt és ösztönöz bennünket. Szeretnénk bebizonyítani, hogy mi is képesek vagyunk igazi alkotásokra, képesek vagyunk felejthetetlen gyönyöröket nyújtó borok készítésére.

(…) és ha valaki elér a minőségi szint eme nagyságára, melyet töretlenül, állhatatosan, évtizedeken át képes megtartani méltán válhat birtoka presztizs birtokká és terméke ikonborrá, mely további lelkes borászok ösztönzője lehet.”

Hello, Eger

A fővárosból kiszabadulván minden egyes vidéki várossal kapcsolatosan észrevétlenül is azon kapom magam, hogy eltűnődöm, vajon milyen lehet ott élni a dolgos hétköznapokat is, hogyan indulhat egy hétfő és hol végződhet a szombat este. Gyakorlott visszajáró vendégként az Egri borvidék központja nálam biztosan az egyik legélhetőbb vidéki városként kapott helyet a szívemben: egy karnyújtásnyira a minden évszakban elgyönyörködtető Bükktől, telis tele izgalmas helyekkel, programlehetőségekkel, várral, izgalmas gasztronómiai kínálattal. Mesebeli hely, ahol minden második utcát Gárdonyi Géza hősei után neveztek el és ahol éppolyan könnyen botlik ismerősökbe az ember, mint ahogy elveszik a tengernyi látnivaló között.