Történetünk 1999 nyarán kezdődött, amikor édesapánk id. Lenkey Géza megvásárolt tíz hektárnyi szőlőföldet Tokaj-Hegyalján, Mádon és Bodrogkeresztúron.

Mi a három testvér – húgom Krisztina, öcsém Csaba és jómagam Géza – fel sem fogtuk, hogy mit jelent ez, és hogy mennyire meg fog változni addig szinte gondtalannak tűnő életünk. Eleinte ment minden, mint a karikacsapás. Apu lent Mádon szőlészkedett-borászkodott, a testvéreim és én Budapesten igazgattuk  esztergályos műhelyeink  ügyes-bajos teendőit. Kéthavonta lelátogattunk Hegyaljára, megnéztük a “Hegyfarkat” ( talán ebből a dűlőből a legszebb a kilátás!) megkóstoltuk a borokat a pincében, majd elmentünk ebédelni a Sárga Borház nevű étterembe, ahogy az egy “igazi földbirtokoshoz” illik.

A gondok akkor kezdődtek, amikor Apu 2000 őszén megpróbálta értékesíteni – sikertelenül – 1999-es évjáratú borainkat, és folytatódtak, amikor beteg lett és 2001 augusztusában meghalt.

Azóta a dolgok megváltoztak…

Hetente utazom Mádra, az összes dűlőnket meglátogatom, a pincében az összes hordót végigkóstolom, és már csak ritkán járok ebédelni a Sárga Borházba… Krisztina a húgom a kisfiát nevelgeti, Csaba öcsém zsörtölődik néha, hogy mire költöm el azt a sok pénzt Mádon – mire Anyukám csak annyit mond neki: –  “ Kisfiam, Tokaj virul!”
Most, amikor ezeket a sorokat írom, én már megértettem, hogy Apu mekkora kincset hagyott ránk, “Kis Családom” nevű borunkat kortyolgatom és szerencsés embernek érzem magam…