Kóstolom Csapat |
|
2/21/2020 11:30:37 AM |
Kedvencekhez adva |
Kedvencekhez adás |
Philipp Oser egy világjárta ember. Szenvedélye a jó ital, a jó étel és a jó hely. Utazásai során sok-sok tájat felfedezett, majd találkozott valakivel. Szikár óriás, feje búbján fekete sörte. Magányos, magasztos, bölcs. Áll a Balaton-felvidék közepén, a tanúhegyek egyikeként, akik még látták, amikor más volt a világ folyása. Philipp szétnézett a gerincéről, a néma várrom mellől, és azt mondta: ez egy jó hely.
Természetesen belekóstolt itt az életbe, a mélyről fakadó, tüzes, ásványoktól pezsgő hegy levébe, és annyira tetszett neki a milliónyi apró rezdülés a pohárban, hogy azt mondta: ez egy jó borvidék. Ráadásul kishazánkban bárhol vesszük kézbe a poharunkat, garantált, hogy a borral együtt történeteket is kapunk majd. Philippet maradásra bírta a hegy szelleme, megvásárolta Tolnay Klári régi házát, ahová a háború szörnyűségei elől bújt el a színésznő, majd álmodozásba kezdett.
Philipp azonban a tettek embere is, így az álmokból mára valóság lett: A Villa Tolnay hazánk kiemelkedő borászatává vált az évek során. Philipp rátalált a megfelelő emberre, a maximalista, hibát nem tűrő Nagy Lászlóra, aki borászaként a Csobánc-hegy esszenciáját zárja palackba évről évre. Két teljesen eltérő karakter, egymásnak feszülő energiák, melyből csodálatos tételek születnek.
Megszámlálhatatlan díj és elismerés áll már mögöttük, ráadásul tavaly befejezték a pince 2.0-át, a feldolgozó és palackozóházat, hogy helyben történjen minden, ne csak itt szülessen, velük is nőjön fel a gyermek, lássák minden lépését, terelgessék a hosszú úton, míg a mi asztalunkra kerül.
A Villa Tolnay a pincenyitóra meghívta néhány barátját is. Borászbarátok, tiszteletreméltó őrültek, akik ugyan úgy, mint Gyulafi László csobánci várkapitány a török ellen, szintén kivont karddal vonulnak csatába, és csak a legjobbat fogadják el.
Hogy milyen érzés volt ezen a borkóstolón részt venni? Megtisztelő. Elég hallgatni a borászokat, elég rájuk nézni. A közös szerelmükről beszélnek valami idegen nyelven, amelyből így párezer tétel után néhányat már felfogok, de nagyképűség lenne a „megértek” szót használni. És az alázatosságuk jól mutatja, hogy ők sem ringatják hiú ábrándokba magukat: az életem legjobb rizlingjét poharamba töltő Odinstal annyit mond, hogy tanulják még a dolgokat.
Peter Veyder-Malberg meg azt, hogy minél többet tud a talajról, annál kevesebbnek érzi magát. Olyan természetközeli a gondolkodása, hogy rendesen felzaklatta, amikor a szőlőmunkása hívta, hogy megtámadták a hernyók az egyik ültetvényt: nem akart kárt tenni a rovarokban, így arra kérte az embereit, hogy vigyék el onnan őket. Tiszteletre méltó őrültek. Hiszen Peter boraiért sorba áll a csúcsgasztró.
Ezekkel a tételekkel lehet újra táncra kelni nálunk a Borbárban: a Villa Tolnay friss szortimentje és évjáratos gyöngyszemei mellett Ausztria és Németország kiválóságai is itt lesznek, melyek Philipp és Nagy Laci kompromisszummentes szűrőjén mentek át. Én azt mondom: ez egy jó program.
Írta: Oláh Róbert
Winemakers @the Villa