Kóstolom Csapat |
|
8/1/2018 8:03:48 AM |
Kedvencekhez adva |
Kedvencekhez adás |
Idén ötödik alkalommal rendezték meg a Szent György-hegy mára kultikussá vált rendezvényét, a Gilvesy Pincészet által megálmodott Bohém Légyottot. Az 5 évvel ezelőtt még csak kis létszámú borvacsorával elindult rendezvény az évek során egynapos fesztivállá, 2018-ra pedig szimpózium beszélgetésekkel bővített kihagyhatatlan eseménnyé nőtte ki magát.
Az eredetileg építészmérnök Gilvesy Robertet a kilencvenes években Kanadából csábította el a Balaton és az utánozhatatlan hegymagasi látkép. Az akkor még csak romos falakból álló, egykor az Esterházy családhoz tartozó présházba új életet leheltek, a kis birtok pedig szépen lassan 15 hektárra duzzadt. 2012-ben megvolt a pincészet első szürete, 2013-ban pedig már ezek a borok biztosították a jó hangulatot az első Bohém Légyotton, köztük a névadó Bohém, a pincészet fehér birtokházasítása, mely Robert szerint “most már nem egy bor, hanem a könnyű, vidám, teraszra való boraink közös halmaza, a vulkanikus Szent György-hegy modern, friss lenyomata. Életforma bor.“
Ezen információk tudatában vettük az irányt mi is egy meleg pénteki napon a Szent György-hegy felé, hogy a pincészet meghívására részt vegyünk a szimpóziumon és hogy egy ízig-vérig bohém szombat estével búcsúztassuk a júniust. Kis csapatunk nem véletlenül visszatérő látogatója a környék tanúhegyeinek (legutóbb a Bencze Családi Birtok borvacsoráján vendégeskedtünk), ahol nehéz eldönteni, hogy a panoráma, vagy a vulkanikus talajról született borok vesznek le minket hamarabb a lábunkról. A pincéhez érkezve gyanúsan kevés vendéget láttunk, ekkor már sejtettük, hogy valamit elnéztünk, feltételezésünk pedig hamarosan beigazolódott: a szigligeti várral tarkított balatoni látképet a közeli Nemesgulácson található romos épületre cseréltük, ahol már zajlottak a szakmai előadások, amelyek középpontjában a vulkanikus területeken termesztett borok álltak.
PÉNTEK
Elsőként a szicíliai Planeta-tól érkezett Tóth Patrícia előadásán ismerkedhettünk meg a sziget 5 különböző helyszínén (Menfi, Vittoria, Noto, Etna, Capo Milazzo) is gazdálkodó borászattal, ezen belül is az Etna vidékén található, 2012-ben Sciaranuova és Montelaguardia szőlősorai között épült Feudo di Mezzo birtokkal, melyért évek óta a magyar borász felel.
A pincészet a még ma is aktív vulkán északi lejtőin műveli az immár 10 éve telepített, elsősorban Nerello Mascalese és Carricante fajtákból álló ültetvényt, amelyek Szicília őshonos szőlői közé tartoznak. Ezen ültetvények termése adta a gerincét a 6 tételből álló kóstolónak: a sort indító Brut Metodo Classico után a poharunkba került még Etna Rosso és Etna Bianco is, valamint fehér és vörös Eruzione 1614, mely nevét a vulkán egyik leghosszabb, 10 éven át tartó kitöréséről kapta. Talán nem meglepő, hogy a kóstoló vége felé, 6 fantasztikus bort megismerve már a szicíliai repülőjáratok között böngésztünk, hogy tovább bővíthessük az itt megszerzett ismereteinket.
A második előadással már nehezebb dolgunk volt, hiszen itt a szervezők választás elé állítottak minket: míg az egyik teremben Alex Maltman, a University of Aberystwyth professzorának segítségével merülhettünk el mélyebben a geológiában, a másik helyszínen a berlini Ursula Heinzelmann, sommelier és gasztronómus tartott egy kurzust az érdeklődőknek a sajt-bor párosításról. A helyzet végül úgy hozta, hogy az utóbbin vettünk részt, nem kis örömünkre, hiszen a közel egy órás előadás alatt négy kiváló sajtot kóstolhattunk az északi partról, melyhez a Volcanic Wines of Pannonia borászainak egy-egy tétele párosult. Különböző borvidékekről, de egyaránt vulkanikus talajról érkezett Pinot Noir, Juhfark, Zöldveltelíni és Rajnai Rizling sorban a faszenes lágy tehénsajt, a 6 hónapos juhsajt, a félkemény kecskesajt és a vászolyi Balaton Sajt mellé. Ursula vezetésével igyekeztünk megtanulni a sajtokra is szakértőbb szemmel nézni, megérteni a kapcsolatot az ízek, illatok és állagok között, mindeközben olyan kérdéseket körbejárva, hogy vajon a tejet adó állat életkora hatással van-e a sajt ízére (hiszen azt már rég tudjuk, hogy a legelő talajszerkezete igen).
A napot végül az eddigi helyszínt hátra hagyva, a Gilvesy Pincészet teraszán zártunk, ahol a már korábban említett Volcanic Wines of Pannonia tagjai és tagjelöltjei várták az érdeklődőket. A 7 borászat (Gilvesy Pincészet, Válibor, Káli Kövek, Pálffy Pincészet, Losonci Pince, Bott Frigyes és Somlói Vándor, valamint a tagjelölt Holdvölgy) összefogásával született kezdeményezés célja összefogni és elsősorban nemzetközi szinten ismertebbé tenni a Pannon-medence vulkanikus talaján gazdálkodó, kiváló minőségre és természetességre törekvő magyar pincéket. Itt találkoztunk először Szabó Gyula kiváló köveskáli Zöldveltelínijével, de nem hagytuk ki a már régóta nagy kedvencnek számító Fekete-hegy Olaszrizlinget a szomszédos Pálffy Gyula pincéjéből sem, a Holdvölgy Vision névre keresztelt száraz birtokválogatásáért pedig többször is visszatértünk a kóstolóasztalhoz. Az időközben eleredt eső sem szegte kedvét a társaságnak, az estét lezáró, a budapesti ESCA által megálmodott vacsora késés nélkül való megkezdése szinte lehetetlennek tűnt a lelkes kóstolni vágyó borkedvelőknek köszönhetően. Lassan azonban mindenki búcsút intett a szigligeti panorámának, talán annak köszönhetően, mert mind tudtuk, hogy holnap még visszatérhetünk ide a Bohém Légyott második napjára.
SZOMBAT
Így másnap, szombaton már ismerősként tértünk vissza az idei évben minden érzékszervet megmozgató rendezvény az elmaradhatatlan Gilvesy borok mellett a rendezvény idei gasztro felelősével, Fehér Gáborral (ESCA), valamint a zenei aláfestésről gondoskodó Parno Graszt együttessel közösen pezsdítette fel a hegymagasi életet. Míg a birtok lenti teraszán Big Green Egg-ben készült a mangalica tarja a bográcsos lecsó mellé vagy az erdei gomba a juhtúrós pirítóshoz (és ezt a listát még hosszan folytathatnánk természetesen), addig a naplemente utolsó sugarainak az eltűnése után az Oláh József vezette roma népzenei együttes cigányzenéje segített felvenni a hideg ellen a harcot (a Ruppert Mártontól kapott Sauvignon Blanc pálinka mellett persze).
Eötvös Károly szerint “Nem is hegy ez, hanem dombormű… Van-e még ily ragyogó foltja több a kerek világnak?” A minden bizonnyal költőinek szánt kérdésére a mi válaszunk egyértelműen nem, hiszen nehezen idézünk fel olyan helyszínt, ami vetekedhet ezzel a panorámával, vagy bármilyen élménnyel, amit itt, a Szent György-hegyen az utazó tapasztalhat.
De nem is keresünk ilyet, mert ezen a délutánon amúgy sem tudnánk jobb időtöltést elképzelni, mint a szalmabálákon való merengés egy pohár Tarányi Rajnai Rizling társaságában (talán csak ha a pohárba Váradi Furmint kerül, de ezen a téren már nem jutott konszenzusra a kis társaságunk). Abban viszont kivétel nélkül egyetértettünk, hogy a jövőben mi is az évről-évre visszatérő vendégek közé fogunk tartozni.
írta : Kun Luca