Kóstolom Csapat |
|
2/18/2018 5:20:33 PM |
Kedvencekhez adva |
Kedvencekhez adás |
Részletes önéletrajzi adatok híján nehéz lenne megmondani, hogy mit ehetett-ihatott Frankel Leó, aki aranyműves mesterből avanzsált a 19. század második felének meghatározó politikusává és publicistájává, de a róla elnevezett Delit bizonyára jó szívvel használta volna publicisztikai művei keletkezésének bölcsőjéül.
A Frankel Deli nem mostanában nyitott, de a szortiment, a vendégkör, vagy ami azt illeti éppenséggel az elképzelés január végére öntött olyannyira egységes stílust, hogy a tulajdonosok úgy döntöttek, érdemes egy nyílt nap keretében közelebbről is bemutatni portékáikat a fogyasztó közönségnek - méghozzá mindezt ingyenesen. Erre az úgynevezett brunchra szóló szívélyes invitálásuknak tettünk mi is eleget, amikor egy kellemes, tavaszias napon meglátogattuk a Frankel Leó utca éléskamráját, vagy ahogyan nemes egyszerűséggel a tulajdonosok hívják: kulináris műhelyét.
Nem tagadom, hogy szeretek enni, engem a minőségi étel-ital fogyasztása éppen olyan szintű hedonizmussal tölt el, mint a divatbolondokat egy bevásárló körút a világhírű párizsi Champs Elysée-n. Ha egy dolgot kellene megneveznem, hogy mi az, ami hiányzik az Olaszországban eltöltött időszakból, hát mi mást is mondhatnék, mint a minőségi hús- és sajtokat áruló kis “butikok”, amelyek szortimentjében temérdek helyi termelői finomság is mindig helyet kap. Meggyőződésem szerint, bármennyire is szeretjük gasztrománoknak titulálni magunkat, a magyar élelmiszeripar komoly lemaradásokkal küszködik ezen a téren a mediterrán országokhoz képest, pedig, a gazdaságunk, kistermelői, őstermelői tudásunk megvan hozzá. Ki tudja viszont, hogy mi tart vissza minket attól mégis, hogy a hétvégi nagybevásárlást ne egy hiperben, hanem picinyke, gasztro-tárházakban, piacokon folytassuk le: a kínálatbeli hiányosság vagy az erre szánt időnk?!
Ha egy szóval kellene jellemeznem a Frankel Delit a mai magyar gasztrokultúrában, azt mondanám, hogy hiánypótló. Vidéken legfeljebb csak nagyon elvétve, de még a fővárosban is kevés az igazi, megfizethető gasztro-ínyencségeket kínáló kisbolt. A delikát üzlet pontosan az, aminek hirdeti magát: a földszinten egy kis bor, egy kis felvágott, egy kis kence, fűszerek, csokoládék, teák, kávék, sörök, félkész termékek várják türelmesen a jóízlésű vásárlót. Mindezt természetesen gondos minőségellenőrzésen átment termelőktől: a húsbeszállító például a nagy presztízsű Harrodsba is szállító Dunst & Rose, a sör kézműves, a kávé fair-trade.
Aki reggel téved erre, minden bizonnyal nem távozik finom reggeli nélkül, ebédidőben menüzni lehet, este (vagy hát aki megengedheti magának, az különben napközben is, egész nap) pedig behűtött borok, pezsgők kínálnak egy kis jó hangulatot. A kínálat valóban válogatott: a magyar finomságok mellett többnyire Olaszországból importált minőségi csemegék, borok és pezsgők teszik teljessé az élményt.
Az emeleten pedig minden adott ahhoz, hogy ne csak egy szimpla delikát üzletként tekintsünk a helyre. A tulajdonosok elmondása szerint legfőbb törekvésük itt egy közösségi tér kialakítása és valóban, a mobilis munkahellyel rendelkező (nem fogyókúrázó) egyének számára tökéletes választásnak tűnik ez a második kerületi delikátesz üzlet. A falakat most éppen az Autistic Arttól kölcsönzött műalkotások díszítik, az alapítvány termékei is kaphatóak egyébként a boltban. Tartottak már itt sörkóstolót, de a jövőbeni tervekben további tematikus gasztro estek, kiállítások is szerepelnek.
A Frankel Delikát a tulajdonosok saját szavaival leírva:
“Delikát bolt vagyunk a szó hagyományos, eredeti értelmében, ahol kiváló minőségű élelmiszereket lehet vásárolni, s a belőlük készített finomságokat elfogyasztani. Ha ízlett valami, minden hozzávalót meg tudsz venni, hogy otthon is elkészíthesd, s ha megtetszett egy alapanyag, szívesen megmutatjuk, mi milyen ételt gondoltunk belőle. Helyben sütött pékárú, ültetvényes kávé, természethű borok - dugódíj ellenében akár ott fogyasztásra is -, szarvasgombás ínyencségek, kézműves sajtok, kisüzemi húsféleségek, pástétomok, lekvárok, szörpök, ivólevek, friss tészták, gombakészítmények, házi torták, szendvicsek, napi leves, pohárételek és jéghideg kézműves sör a csapon.”
A meghívóban álló brunchon aztán mindent kóstolhattunk, mi szem-szájnak ingere. Ki mondana nemet reggel 9-kor egy, a világtalan énekes, Andrea Bocelli nevével fémjelzett proseccóra?! Különböző kencék, sajt és dzsempárosítások (ilyet tényleg utoljára Olaszországban ettem), szarvasgombával töltött mangalicasonkás focaccia, friss bagett, isteni espresso indította el a napunkat, és bevallom, csak azért nem volt olyan nehéz a búcsúzás, mint ahogy a hely bája ezt eleve magában hordozza, mert egy közeli borbárban vártak már minket nagy örömmel és pár nyitott palackkal.
Ennyi örömóda után azért egy negatív dolgot muszáj megemlítenem: sajnálom, hogy ez a bolt kb egy óra autókázásra van tőlem, azonban aki a Mammut, Margit-híd, vagy Újlipócia közelében jár vagy lakik, semmiképpen ne hagyja veszni annak az esélyét, hogy egy új törzshelyet talál itt magának - mint ahogyan azt bizonyára Frankel Leó is tette volna, ha éppenséggel nyitva lett volna már a kulináris műhely az ő korában.
Frankel Deli: Budapest, Frankel Leó u. 10
írta: Kalmár Borbála
képek: Pixeltaster