Kóstolom Csapat |
|
1/5/2018 9:33:53 AM |
Kedvencekhez adva |
Kedvencekhez adás |
Csak jövök-megyek és napok óta cipelem magamban a témát. Megszoktam már, mindig így állnak össze a fejemben a mozaik darabok: néha napokig is eltengődök valami felett, ami után aztán egyszercsak megszületik az írás. Ilyenkor már nem sokat gondolkozom, hirtelen egésszé alakul mindig minden magától, mintha eddig is ott lett volna a fejem egyik titkos zugában.
Elmélkedéseim az Olaszrizlingről
Végiggondoltam, hogy bemutatom a fajtát, hogy honnan jött, hogy talán sokkal inkább francia, mint olasz, hogy nálunk hol is terem, mekkora területen, merre is mutatja meg a legszebb arcát.
Hogy nyáron, ha nagyon megszomjazom, fröccsnek a legjobb, de komolyabb estéket is szépen elkísér, ha hordós, érlelt tételként kerül a poharakba. Téli estéken jobban melegít, mint a kandalló tüze. Hogy túlél mindent, névváltoztatási hercehurcát, sőt, még azt is, ha jégbornak csúfolják. Hogy lehet narancsbor, sőt, pezsgő is! Méltóságteljes és kacér, ha úgy akarja. Szelíden hallgat, ha valaki becsmérlően szól róla és csak csendesen mosolyog, amikor kiderül, hogy mégis neki van igaza.
De amikor leültem, hogy legépeljem a gondolataimat, szembe jött velem egy írás, amely mellett minden, amit én kigondoltam csak ügyetlen szárnypróbálgatásnak tűnik. Valaki már megírta a cikkemet, ráadásul olyan tisztasággal, hogy amikor elolvastam, éreztem, hogy ehhez nem tudok és nem is lehet már hozzátenni semmit.
Márai Sándor elmélkedései az Olaszrizlingről
A rizling olyan a magyar borok között, mint a közhely az emberi gondolkodásban: összeköti az emberi dolgok mélyebb értelmét. Ne félj a közhelyektől, magyar: önmegóvó erő árad belőlük.
Rizling lesz, nem nagyon régi, három-, négyéves olaszrizling, melynek simaságán érzik még a latinos műveltség és szőlőkultúra pannóniai pallérozottsága. A rizlingben ritkán csalódik a magyar. Szerte a hazában sok komisz lőrét mérnek, de az olasznak nevezett magyar rizlingben van valamilyen otthonos bizalmasság: az ember úgy issza, mint mikor rokonokkal beszél.
Van egy fajtája, melyet csak palackos állapotában ismertem meg: az elhunyt Festetich herceg diási szőlőjéből való rajnai rizling. Már nem árulják, vagy ha igen, csak palackonként ritka helyeken. Egy időben ez volt a legnemesebb magyar fehérbor, csak a somlói ért a nyomába. Ez a Festetich- féle rajnai rizling halványzöld volt, s illata, mint a nagyon régi francia chablis-é. Volt valamilyen sajátossága, ami borban, emberben a legritkább, s mind egyre inkább kivész a világból: cachet-ja volt, pecsétes egyénisége.
Ez a tünemény szűnőben: jó típusborok és típusemberek maradnak a helyén. De a rizling az volt Magyarországon, amit a franciák általános szóval, a műfaj közelebbi megjelölése nélkül, fehérbornak neveztek. Az a bizonyos pohár bor, melyet kéretlenül odaállítanak az ember elé a vendéglőben, az a bor, mely olyan, mint a kenyér, a nemzet testének eledele, valami általános és megbízható.
Mikor a rizlinggel is baj lesz Magyarországon, én már nem akarok élni.
írta: Kalmár Borbála
fényképek: Szabó Miklós, Olaszrizling Szerintünk 2017