Kóstolom Csapat |
|
12/11/2017 12:28:41 PM |
Kedvencekhez adva |
Kedvencekhez adás |
Nem állíthatom, hogy ne lennék elfogult a Tűzoltó utcában található VinoPiano-val kapcsolatban: szinte megnyitása óta a kedvenc borbárjaim közé tartozik, nemrég pedig egy régi tartozást is sikerült törlesztenem, és végre ellátogattam a Borozz a Borásszal rendezvényükre is, ami régóta igyekszik még színesebbé tenni a pesti éjszakákat.
Vajas Balázs néhány éves angliai kitérő után döntött úgy, hogy itthon próbál szerencsét, így kezdetben a Bartók Béla úton működtetett egy borbárt a VinoPianohoz hasonló koncepcióval, ami másfél éve a fővárosi berkekben már jól ismert Élesztő szomszédságában találta meg a végleges helyét. A szakácsként töltött évek a menüben is visszaköszönnek a különleges, ’rakd össze magad’ elven működő tapasbárban, ahol többek között a humuszt és a kacsamájpástétomot is Balázs készíti. Mindeközben a folyamatosan frissülő és bővülő borlap elsősorban kisebb pincészetek tételeire koncentrál, így találkozhatunk a somlói Kolonics Károly Családi Pincészet, a Szent György-hegyi Bencze Családi Birtok vagy a mátrai Losonci Bálint tételeivel is.
Mi egy már szinte télbe hajló szerdai napon érkeztünk meg Sándor Zsolt kóstolójára, ahol már gyülekeztek az emberek, hét órára pedig az emeleten található VIP teremben találtuk magunkat a borász és jónéhány borkedvelő társaságában. A 6+1 tételt felvonultató borsor egy 2016-os hordóban erjesztett és érlelt, félédes (de valójában félszáraz érzetű) Zenittel indult. Zsolt már ekkor hangsúlyozta, hogy nem a piaci igényeket szeretné kielégíteni elsősorban, hanem a saját útját keresi minden szőlőfajtánál, ami a másodikként kóstolt Cserszegi Fűszeres esetében is azonnal egyértelmű volt. 24 órás héjon áztatás után került a nagyobb része tartályba, kisebb része pedig hordóba, majd palackozás előtt 2 hónappal lett házasítva. Hasonló stílusú Cserszegi Fűszeres valószínűleg nem sok (ha egyáltalán) található a piacon, Zsolt pedig a kezdetektől fogva azon dolgozik, hogy a fajtának olyan arcát mutassa meg, amit eddig másnak még nem sikerült. Már ekkor sejtettük, hogy ez lesz az egyik kedvencünk az esti borsorból.
Zsolt igazi előadóművészként mesélt a még csipkerózsika álmot alvó Bükki-borvidékről, az organikus szőlőművelésről, a szakma szépségeiről és nehézségeiről. Tette ezt ráadásul két nyelven, hiszen a kóstolóhoz csatlakozott egy nemzetközi csapat is, így hol angolul, hol magyarul hallgattuk a történeteket hordóhasználatról, cukorfokokról és borstílusokról. A borász pedig nagyszerűen helyt állt, mesélt és kóstoltatott, mi pedig egy percig sem unatkozunk, és mire észbe kapunk már rosé és siller bort is kóstoltunk Zweigeltből. A 2016-os rosé eredetileg a ’cash flow’ miatt került be a portfólióba, ám csak a szezon végére engedte ki Zsolt a pincéből 5 hónapos finomseprőn érlelés után, amit olyan gyorsan elkapkodtak, hogy már csak a pincénél kóstolható néhány palack. A 2015-ös siller 24 óra héjon áztatás, és a roséhoz hasonlóan finomseprős érlelés után került hordóba, illetve tartályba 70-30% arányban, majd innen lett házasítva palackozás előtt.
A siller után vörösborra váltottunk, ám a Zweigelt szőlőtől továbbra sem búcsúztunk el. Nemrég került csak palackba a tétel 18 hónapos új és használt hordóban történő érlelés után, de érezni, hogy kell még neki időt adni. Közben felmerült a kérdés, hogy miért éppen a Zweigelt, amire nagyon egyszerű választ kaptunk: ez van a borvidéken, ezzel kell dolgozni és a legjobbat kihozni belőle. Ebben az esetben ez egyértelműen sikerült is Zsoltnak. A kóstoló legizgalmasabb része pedig csak most jött, Anna Luca és a Purcsin személyében. A Cserszegi Fűszeresből készült narancsbor 4 napig erjedt héjon majd hordóban, amit 8 hónapos seprőn érlelés követett. Illatban és ízben egészen egyedi, a Zweigelt Válogatás párjának, a pince fehér csúcsborának készült, amire első kóstoláskor szakemberek még csak annyit mondtak „Zsolt, öntesd ki”. Idővel viszont a tannin szépen integrálódott, igazi különlegesség lett belőle, ám megosztó bor, ezt Sándor Zsolt is elismeri.
Azt este legnagyobb kedvence azonban (legalábbis az én esetemben biztosan) a 2016-os Kisfekete volt (avagy purcsin, királyédes, gerzset, schlekentraube, römer blauer, pelyhes és még sorolhatnánk), amit egykor feltehetően a borvidék jellegzetes fajtájaként tartottak számon, habár pontos eredete ismeretlen, a filoxéra járványt követően pedig szinte teljesen eltűnt a régióból. A szóban forgó tétel alapanyaga a Tokaj Oremus génbank-megőrző munkájának köszönhetően érkezett Sándor Zsolt pincéjébe az ott megtalálható 50-60 tőkéről, miután Zsolt Varga Zsuzsanna doktori értekezésében olvasott róla. Aki azonban megkóstolná ezt a különlegességet, fel kell, hogy keresse Sándor Zsoltot a miskolci pincében, hiszen a Kisfekete 2016 nem forgalmi tétel. Mi csak annyit tudunk hozzáfűzni, hogy már tervezzük a kirándulást a kis-avasi pincébe. Addig pedig itt van nekünk a VinoPiano, Kisfekete nélkül, de Anna Lucával, és sok más felfedezésre váró különlegességgel.
Cikket írta: Kun A. Luca