Kóstolom Csapat |
|
1/25/2017 11:07:47 AM |
Kedvencekhez adva |
Kedvencekhez adás |
Kedves kötelességnek tettünk eleget azzal, hogy egy meghívást elfogadva ellátogattunk a pannonhalmi Vince-napokra. A nagy tömeget elkerülendő, pénteken keltünk útnak és három pincét kerestünk fel: a Pannonhalmi Apátsági Pincészetet, a Cseri pincét és a Hangyál pincészetet.
Mindenek előtt azonban úgy gondolom, hogy érdemes pár szót ejteni a méltánytalanul kevésbé ismert Pannonhalmi borvidékről. Ahogyan a helyiek is megfogalmazták: a borvidék meglehetősen későn, csak a századfordulón ébredt fel csipkerózsika álmából, fejlődése azóta töretlen. Pedig a borkészítés és a szőlőtermesztés több száz éves múlttal rendelkezik, nem meglepő módon ez mindig is az apátság köré fonódott. Környezetileg talán kevésbé napfényes és kissé jobban csapadékos, mint a napsütötte Balaton, dombok lankái teszik lehetővé, hogy játszanak a gazdák a természet adta lehetőségekkel. Ezek a dombok magyarországi léptékben mérve is kicsik: a legmagasabb éppen hogy eléri a 300 métert. Bár a borvidék teljes területe majdnem 4000 hektárra terjed ki, ebből 660 ha a megművelt terület. A föld többnyire löszös, vályogos, homokos. Ami a leginkább jól érzi magát itt: Rajnai Rizling.
Első állomásként az Apátsági Pincészetet látogattuk meg. Kellemes januári napos időben érkeztünk ide, végigjártuk a pincerendszert, majd a kóstoló helységben közelebbi barátságot kötöttünk az Apátsági Pincészet egytől egyig kiváló, magas minőséget képviselő boraival. A pince érdekes, alap területe meglehetősen kicsi, viszont az ember könnyen belefeledkezik az emeletekbe. Az biztos, hogyha egyszer elindulunk fentről, kétszer is meggondoljuk, hogy nem felejtettünk-e ott valamit.
A kóstolóhelységben gondoson kikészített 3 tagú borsort gyorsan felduzzasztjuk 5-re: Rajnai Rizling, Sauvignon Blanc, Chardonnay, Hemina és Pinot Noir várakozik türelmesen arra, hogy közelebbi ismeretséget kössön velünk. A maga nemében mindegyik bor kiváló, hozza a fajtánál megszokott karakterjegyeket, erre gondosan ügyel Liptai Zsolt, a pincészet borásza. A pincészetet Zsolttal együtt az újjáépítéskor az egri Gál Tibor vette szárnyai alá és látta el jótanácsaival. Jó munkát végzett.
Számomra mindig a fantázianévvel ellátott borok a legizgalmasabbak, így volt ez most is és kiváncsian vártam, hogy mi a Hemina története. A név természetesen a bencésekhez köthető, Szent Benedek regulájában fogalmazta meg a heminát, mint űrmértéket. Bár Istennek nem feltétlen tetsző módon, a szerzetesek igencsak jó borfogyasztóknak számítottak, ezt próbálta Szent Benedek egy kicsit megregulázni azzal, hogy napjában mindenki csak egy hemina egységnyi bort fogyaszthat. Az, hogy ez mit is takar ténylegesen: nos, az az ember lelkiismeretére van bízva.
Szeretem tudni, hogy milyen ember, milyen csapat áll a borok mögött, mert hiszem, hogy a nedü méltán tükrözi a belefektetett energiát, látszik rajta, hogy jól érzi-e magát. Az Apátsági Pincészetben egy vidám csapatot hagyunk ott, akiken látszik, hogy évek hosszú sora óta nagy örömmel végzik munkájukat ebben a nem mindennapian gyönyörű környezetben.
A Cseri pincéhez szürkületben érkeztünk meg Nyúl községébe. A pince maga, a benne dolgozó emberek szerelem első látásra, így már ott jártunkkor megfogalmazódott, hogy nekik mindenképpen szánunk egy külön fejezetet, így róluk most csak érintőlegesen szólok. A pincészet nagyon új, a kóstolóhelység építése idén fejeződött be, a régi romos ház emléke a falon lógó képkeretként funkciónáló ablakkeret.
A kikészített kóstolósor tételeit inkább meg sem számolom, ami jobb is, mert időközben még előkerül 1-2 palack a szekrényből, egy üveg a hordóból. Ha lehetek személyeskedő, a maga egyelőre éretlenségében nekem ez utóbbi tétel nyerte el leginkább tetszésemet, amely legnagyobb bánatomra önállóan palackozva nem kapható majd kereskedelmi forgalomban. A Merlot-on kívül természetesen ittunk többféle Rajnai Rizlinget, Pinot Blanc-t, egy nagyon málnás-szamócás ízvilágú rozét, Kékfrankost, Chanson elnevezésű házasítást. Mindeközben a borász-tulajdonost bombáztuk kérdéseink áradatával, aki csak mesélt és mesélt.. múltról, jövőképről, álmokról, beteljesületlenekről és beteljesültekről. A két óra, amelyet a pincére szántunk, sajnos nem volt elég mindenre, már késésben voltunk, de még nagy örömmel néztük meg a pincét, simogattuk meg benne az Apátsági Pincészettől vásárolt Trust hordókat.
Ha a Cseri Pincéről azt mondtam, hogy új, akkor a Hangyál Pincészetre nem is igazán tudom, hogy milyen kifejezéssel éljek. Kóstoló helységük annyira új, hogy csak a helyi GPS segítségével találtuk meg: egyenesen az úton, a három postaládánál kell balra kanyarodni. Kétkedve indultunk el ezen az útvonalon, viszont magabiztosan találtuk meg a "látványborászatot", amely ottjártunk napján fogadta első látogatóit.
Hangyál Balázs felesége töltötte első körben a poharakat, mutatta nekünk meg a pincét, kézi címkézőjüket, válaszolgatott kérdéseinkre. Az est folyamán aztán becsatlakozott Balázs is, hogy beavasson minket borászati filozófiájába. Kérdésemre, hogy mi a tervük a gyönyörűen új, steril kóstoló teremmel, értetlenül néztek: semmi több, mint hogy az emberek borozni tudjanak. Nem szeretnének falusi vendéglátásba fogni, nem szeretnék országos viszonylatban felvenni a versenyt az Apátsági Pincészet boraival, ők csupán a helyi igényeket szeretnék kiszolgálni. 10 hektárt művelnek, természetesen Rajnai Rizlinget, Pinot Blanct, Olaszrizlinget, de nekik is van vörösboruk is. Minden tétel kapható palackosan, de folyóborként is. Hangyál Balázs nyúli születésű, gyökerei, életvallása ehhez a borvidékhez kötik, két vicc között pedig azt is szívesen elmeséli, hogy hétvégente nagy örömmel jár ki a Nyúl-Táp foci rangadóra.
Mielőtt elindultunk Pannonhalmára, éreztem, hogy ez a kirándulás maradandó élményt hagy maga után és az ott töltött egy napunk után mindez beigazolódni látszik. Lehet, hogy Pannonhalma későn ébredt fel csipkerózsika álmából, de felébredt és most már csak ránk vár, hogy felfedezzük kiaknázatlan kincseit.
írta: Kalmár Borbála