Szerencsről Mád felé tartva akaratlanul is elkapja tekintetünket a Király-hegy egyik legimpozánsabb és legmeredekebb részén fekvő birtok: az Öreg Király-dűlő. Nemcsak kivételes fekvésével, hanem a fokozatosan, kőről kőre kirakott teraszaival is kitűnik a tájból. Ezt a területet már a 13. században is szőlőtermesztésre használták, és innen származott a Tokaji borvidék egyik legtöbbre tartott bora, amely a Rákócziakat is rabul ejtette. Azonban, mint minden különlegességért, ezért is meg kell szenvedni: a köves talaj a meredek lejtéssel együtt rendkívül nehezen művelhető. Az itt termő szőlő mindig is különleges minőségű volt, de mivel a mennyiségi bortermelés igényeit nem elégítette ki, ezért a második világháború után a dűlőt elhagyták, és azt fokozatosan beborította az akácerdő. A terület nagy részét a Barta család vásárolta meg 2003-ban, és ekkor kezdődött a dűlő mai napig tartó újratelepítése is. Az idelátogatók szemtanúi lehetnek ennek az érdekes kontrasztnak, ahogy a több száz éves kőteraszok között a fiatal szőlőtőkék sorakoznak. Az Öreg Király-dűlő egy déli-délnyugati fekvésű 10 hektáros birtok. Ehhez tartozik még egy 17 hektáros déli-délkeleti fekvésű, nagyobb részt még parlag is a Kővágó-dűlőben, amelyből egyelőre 3,5 hektárt vontunk vissza művelésbe. A dűlő talaja köves, vulkanikus riolittufa, amiben zeolit és vörösagyag is található. A terület 80%-án részben T85-ös, részben a régi szőlőkből fellelt ún. madárkás furmint klónok, míg a fennmaradó területen hárslevelű, sárga muskotály és kövérszőlő terem. A terület csaknem fele 1,4×0,8, illetve 1×1 méteres térállású, csak kézzel gondozható gyalogművelésű ültetvény, míg a másik fele 1,8×1 méteres térállású, alacsony kordonos művelésű. A hektáronkénti tőkeszám 10.000 és 5800 darab között váltakozik. A hagyományos művelési módú szőlőben teljesen mellőzzük a gyomirtók és a felszívódó szerek használatát.