szenvedélyes hétköznapok...
Miklós Csabi pincéje, Mór,

sok kedvenc pillanatom van.

az egyik legkedvesebb például az, amikor pár köteg virággal közelítek az Ezerjó utca felé. közben azon agyalok, hogy hogyan fogom elrendezni, hogy a vendégeimnek a legjobban tetszen. érdekes módon szeretek rózsával dekorálni, viszont jól mutat a présházban a gerbera, liliom, jácint és a hortenzia is. ezek után szeretem azt is, amikor a vendégek habzó borral a kezükben kíváncsiskodva mosolyognak, hogy imádják ezeket az illatokat, ami a pohárból és a vázából együttesen áradnak. szóval szerencsés vagyok. szép feladatok, gyönyörű környezetben. egy szó, mint száz, ez ezerjó. és itt most nem csak a szőlőfajtákra gondolok, hanem a móri miliőre. a gondos és szenvedélyes hétköznapokra, a szőlészeti és borászati alkotó munka érték teremtésére és a vendégeink őszinte elismerő mosolyára is. nekünk ezerjó.

hogy mit érdemes tudni rólunk?

és már jön is a válasz…, mert szeretek bort inni. szeretem a bor szerepét és eredményeit az életemben. ízét, színét, mozgását, lendületét, tartalmát, fejlődését, lehetőségét és egyáltalán minden vele kapcsolatos élményt. igen, csak azért választottam ezt a gyönyörű és vivid mesterséget.

igazából mázlim is volt, valljuk be. van egy egészséges családi hátterem. édesapám, aki tűzoltó, mindent megtesz a szőlőben a szép, tartalmas és biztonságos termés érdekében. édesanyám, aki a vendégvárás mellett táncot is okít, szemfülesen figyeli vendégpoharaink ürülését és persze a Tesóm, Kata, ő a csomagolás, és dekorációfelelős. így könnyű, tudom.

bizony nem az ugrik be elsőnek, hogy mennyire összetett a szőlészkedés és borászkodás. sokkal inkább a léggitározás, az egészséges és viszonzott szerelem, amikor két oldalról süt ránk a nap. az élmények a vendégeinkkel, a hangos, szűnni nem akaró, egészen hasfájásig tartó nevetések. így igaz ez egy remek feladat, számtalan lehetőséggel arra, hogy olyat alkossunk, amitől elégedetten, őszinte és igazi lelki békében álmodjuk, vágyjuk jövőnket. Már volt olyan is, hogy elismerően kóstolgattam borainkat. sőt, már egyszer majdnem teljes harmóniában is voltam magammal bórkóstolás közben a pincém előtt, de csak majdnem...

még nem merek sokat beszélni magunkról, ambícióinkról, erőinkről. majd akkor ha megszelektálnak engem is a nehéz évjáratok. ha azokat is méltósággal tudom kezelni, akkor majd talán… elöljáróban pedig annyit, hogy minden jó, ha ezerjó.