Kóstolom Csapat |
|
5/23/2019 9:19:32 AM |
Kedvencekhez adva |
Kedvencekhez adás |
Szakadó esőre kelünk, úgy veri a háztetőt, hogy kimenni nincs kedvünk, nemhogy kerékpárra ülni. De mi már csak ilyenek vagyunk, a tavalyi balatoni bringatúra előtt is örökké tartó özönvizet jósoltak a meteorológusok, mégis napsütésben tekertük le az egész hetet. Ebben bízunk most is, próbáljuk bevonzani a dolgot, és az előretolt villányi helyőrségünk reggel jelenti is, hogy hétágra süt a nap és órák óta kint van fotózni. A szakadatlanul járó ablaktörlő-lapátokat nézve ez megnyugtató.
Bizony, Villány felé tartunk, hiszen most legdélebbre eső borvidékünk a soros, ezt a környéket fogjuk töviről-hegyire bejárni a bő egy hét alatt, amíg itt kerékpározunk. A borvidék meghatározó arcai szerencsére nagyon pozitívan fogadták az ötletünket, így több mint húsz partnert látogatunk majd meg a túra során.
Miután az első napokra felállított főhadiszállásunkon, a Polgár Panzióban elfoglaljuk a szobákat, elindulunk Diósviszlóra, hiszen itt vár bennünket Rácz Miklós Tamás, hogy kezdetét vehesse ténylegesen a felfedezés. Elvégre ez egy borral foglalkozó cég. És ha már bor: az első poharunkba töltött 2015-ös Chardonnay után már kerekedik a szemem, nagyon erős kezdés. Kiderül, hogy nem véletlen: hat palack maradt a borból, a többit elvitték. Örülünk, hogy ennek a hat palacknak az egyike az asztalunkra kerül.
Miklós beszél nekünk a borairól, a felfogásról, a szőlőről. Három fajtával dolgozik, most telepített egy negyediket, ősmagyar, szinte sehol nincs az országban, lutri lesz, nehéz lesz, de így van benne kihívás. A sorban érkező borok pedig beszélnek önmagukért. A már említett Chardonnay után a Pinot Noirok és a Cabernet Francok is meggyőznek minket arról, hogy tökéletes helyen indítottuk ezt a túrát. Gyümölcshangsúlyos, kerek, egyensúlyos tételek, „kérek még” borok kivétel nélkül. Így nem is bánjuk annyira az érkező viharfelhőket, meg az esőt, hiszen többet tudunk maradni beszélgetni és megismerni Miklós borait.
De minden jónak vége szakad, így mi is elköszönünk, majd nyeregbe szállva beletekerünk a felhő legszélébe. Esőkabátok ugyan kellenek, de ez már csak kellemes szitálás, ráadásul hamarosan eltűnik az is és helyette kibújuk a nap, arannyá változtatja a vidéket, lehetetlen kontúrokat rajzol, élesek lesznek a hegyek és a házak, üdék a színek. Mosolyogva haladunk a délutánban, keringőzünk a vidékkel.
Villányba érve a Polgár Pince bortrezorjában találjuk magunkat, ahol Koch Marci kalauzol minket az évtizedek, az ízek és a történetek labirintusában. Meg a tényleges földalatti labirintusban, hiszen a Polgár Pince bortrezorja volt az ország első ilyen „találmánya”. Zegzugos járatokban kavargunk, még több izgalmas sztorit és legendát megismerve. A vacsoránál pedig sorra érkeznek a pincészet tételei, nagyszerűen felépítve, hogy a klasszikusabb villányi vonalon is szétnézhessenek az ízlelőbimbóink. Egészen 2012-ig megyünk vissza, de a szortiment széles, csak a felszínt kapargatjuk, kész szerencse, hogy a szállásunk itt van, mert sok a teendő.
Négyünknek négy kedvence lesz, a pince szereti a változatosságot, szereti megmutatni, hogy miből mit válhat, hogy mennyi arca van a fajtáknak és úgy tűnik, hogy ezzel nincs is semmi gond. A Polgár Pince nagyon komoly hagyományokra épül, a hagyományokat pedig nagyon lehet szeretni.
Kiválóan indul hát az első napunk, most pedig újra nyeregbe szállunk: van még mit mutatni, tartsatok velünk!
2. napunk összefoglalója: https://www.kostolom.hu/Hir/573/villany-ketkereken-2-nap-mokos-jackfall-es-bakonyi-peter