Kóstolom Csapat |
|
1/25/2019 3:54:19 PM |
Kedvencekhez adva |
Kedvencekhez adás |
Aki ismeri, tudja, hogy Jásdi István pont olyan szépen és tisztán ír, mint amilyen szép és tiszta borokat készít. Hamvas, Eötvös és Márai is minden bizonnyal szívesen olvasnák az Olaszrizlinghez írt dícséretét. Illusztris vendégszerzőnk tollából: Az Olaszrizling miszerintünk.
Misi barátom – az idősebbik – mondta, hogy „a nagy bor halkan és tisztán szól” Egyre inkább így gondoljuk mi is Szabolccsal, Gősiékkel és Nilsszel. A nagy borok érlelésére, kóstolására időt kell szánni. Ha kibontottuk, percenként és a melegedéssel Celsius fokonként más arcukat mutatják. Másnap, harmadnap is elő kell venni a palackot és újra meg újra megkóstolni, hiszen a jó bor mindig szolgál kellemes meglepetéssel – nem szétesik a levegőn, hanem tovább fejlődik. Élő anyag – nem versenyautó.
A spontán erjesztett, finom seprőn érlelt Olaszrizling ezeken a teszteken jól szerepel. Nem tolakszik az előtérbe saját karakterével. Nincsen fajta ugyanakkor, amelyik többet ad vissza a különleges termőhelyek, Csopak, Somló vagy Szentgyörgy-hegy ásványaiból. Számunkra ezek a termőhely karakteres borok jelentik az igazi élményt. Ezeket értékeljük, amikor vendég-borokat kóstolunk, ezeket az értékeket keressük saját borainkban is és ezeken keresztül tudunk összehasonlítani nagyszerű termőhelyeket. Tudjuk persze, hogy a Burgundiában honos technológia nem alkalmas illat-bombák kialakítására, az összetéveszthetetlen mineralitásért, a könnyedségért gyakran beáldozzuk a primer gyümölcsös jegyeket, a fajta jelleget és a vastagságot. Saját kezünkből csak olyan borok kerülnek ki, amelyeket itthon is szívesen iszunk és amelyikből szívesen kérünk második pohárral. Új tételeink házi kóstolóján szavak nélkül is ugyanarra csillannak fel a szemek és csak akkor komorodunk el, ha később Mari egyik-másik kedvencünkről megállapítja, hogy büdös. Ilyenkor újratervezés van, mert Ő a legkényesebb fogyasztónk.
Mindezzel együtt sem vagyunk dogmatikusok. Élvezzük Györgykovács Imi példásan érlelt Somlóiját, Figuláék botritisszel kacérkodó Sáfránykertijét, a hordóval mindig példásan bánó Tolnayék Panorámáját, Kovács Tamásnak a rövid héjon áztatással éppen csak megbolondított Szitahegyijét vagy Szászi Endre szélesen hömpölygő Kabócását és folytathatnám a sort évről-évre egyre hosszabban. Az „Olaszrizling Szerintünkön” tíz éve, évről évre jönnek az új felfedezések.
Jásdi István
képek: Bagi Péter