Minden eddiginél több bor volt kóstolható a Vörös Balatonon!

Kóstolom Csapat

12/10/2018 11:58:59 AM
Kedvencekhez adva
Kedvencekhez adás

December 8-án lezajlott a szokásos Vörös Balaton elnevezésű rendezvény a Jásdi Borteraszon, amelyen az eddigi éveknél is több kiállító, szám szerint 13 borász közel 40 tétellel volt jelen.

A Jásdi István által életre hívott minden évben megrendezésre kerülő Vörös Balaton elnevezésű rendezvény célja, hogy a borászok megmutathassák a nagyközönségnek, hogy a Balaton-parton nemcsak fehérborokat lehet kóstolni. A filoxériavész előtt a magyar tenger déli részén elterülő szőlőültetvényeken 50-50%-ban foglalkoztak kék- és fehérszőlővel, de az északi-part klimatikus adottságai is kedveztek a vörösbor készítésnek. A fehérboros jelzőt a borvidék a rendszerváltás után kapta, bár már ma is egyre nagyobb területen foglalkoznak kékszőlővel.

A hagyományok szerint a szombati nyílt sétálókóstolót egy adott téma köré felépített szakmai est előzi meg, amelyen a másnap kiállító borászok kóstolják egymás sokszor kereskedelmi forgalomban sem kapható tételeit. Az idei téma, amely köré felépült az egész este az Egységes balatoni vörösbor-stílus volt, ennek megfelelően hozták magukkal boraikat a borászok a Jásdi Borteraszra. A szakmai est szigorúan zárt körű, az itt elhangzottak a borászok szakmai tapasztalatcseréjére szolgálnak.

Másnap szombaton közel 40 féle vörösbort tudott megkóstolni a limitált számú közönség a hagyományos sétálókóstoló jellegű rendezvényen. A tételek között zömében olyan fajtaborokkal lehetett ismerkedni, mint Kékfrankos, Merlot, Pinot Noir és Shiraz; csupán néhány pince készült házasítással. Ezek alapján megállapítható, hogy a balatoni terroir leginkább a könnyű, gyümölcsösebb borokban teljesedik ki igazán. 

Az évről évre megrendezésre kerülő rendezvényen kóstolható boroknak nem csak a listája bővül, de a vendégek, visszajáró szakmabeliek egységes megítélése szerint a minőség is folyamatosan emelkedik. 

 

A kiállító pincészetek / meghívott borászok teljes listája:

2HA Szőlőbirtok és Pincészet / Török Csaba
Figula Pincészet / Figula Mihály
Garamvári Szőlőbirtok / Baranyai Péter
Guden Kisbirtok / Molnár Szabolcs
Homola Pincészet / Homonna Attila
Jásdi Pince
Káli Kövek Borászat / Szabó Gyula
Kislaki Bormanufaktúra / Légli Géza
Pálffy Pince / Pálffy Gyula
Petrányi Pince és Borterasz / Bakó Ambrus
Szent Donát Birtok / Fejes Olivér (Kovács Tamás igazolt távollétében)
Villa Tolnay Borház / Nagy László, Philip Oser
Von Beőthy Pince / Beőthy János

A cateringről, mint minden évben a Gusto Delicate gondoskodott, a hivatalos after rendezvény pedig a Szomszéd Kertjében került megrendezésre.

Villány Kétkeréken III. - Szárnyalunk

Villány Kétkeréken - II. Éhesen

Villány Kétkeréken - I. Siklós

Egy borboltnyi Spanyolország
Mondhatnánk, hogy idén januárban szépen csendben, egyszercsak megnyitott egy kifejezetten spanyol borokra szakodosott borbár a fővárosi Dob utcában, de csak részint lenne igazunk. Mert ha valaki egy nagyszabású, több száz fős rendezvénnyel hívja fel Magyarországon a spanyol borokra a figyelmet, az aligha nevezhető csendesnek. Miért is örülünk mi ennek? A nagy szerelmek általában egy véletlennek, vagy mondjuk inkább így, hogy egy szerencsés találkozásnak köszönhetőek. Az elmúlt télen történt, hogy összefutottam egy rég nem látott ismerőssel, akin keresztül meghívást kaptam a legnagyobb spanyol borkiállításra, Spanyolországba. Ahol menthetetlenül szerelmes lettem. Nagyipari vörösbor-fogyasztóként némileg restellem is így ország-világ előtt bevallani, hogy szerelembe esésem az Albarinho szőlőfajtára vonatkozik, és már most is érzem, hogy ez egy olyan hűséges kapcsolat lesz, amely kitart majd életem végéig. Pompás cavák, testes vörösök és rengeteg Albarinho; mindben egy valami közös: a legjobb tételektől könnyes szemmel vettem búcsút, hiszen ki tudja, mikor kóstolhatok ilyeneket újra. Hát, hamarabb, mint reméltem. Az általam is feltérképezett legjobb boros standokat ugyanis egy dolog köti össze: nevezetesen, hogy Magyarországon már van képviselőjük. Szeredi Zsolt, aki az El Caminon kigondolt álmát manapság leginkább csak valóságnak hívja, Vino Castillo néven idehaza előbb kizárólag webshopként foglalkozott spanyol borokkal, majd ugyanezen a néven több hónapnyi lelkes munka után januárban megnyitotta a Dob utcában található, kifejezetten spanyol borokra szakosodott borboltját. Hozzám hasonlóan bizonyára minden kedves borkedvelő (-imádó) eljut az életében egyszer arra a pontra, hogy jó-jó, Cabernet Franc Villányból, Olaszrizling Csopakról, Furmint Tokajról – ez mind kiváló, de mindezek mellett jöhetne már valami új, valami más, valami izgalmas! Elsőként elcsábul a hiperek vagy diszkontok boros részlegénél és időnként leemel egy-egy jóárú olasz vagy spanyol bort, majd otthon elönti a boldogság mámora. Szép lassan azonban az ízlése egyre finomodik, látóköre egyre szélesedik és már szeretne még többet, még jobbat inni, minél gyakrabban és lexikonokat (google böngészőt) búj, hogy tudása maradéktalanul teljes legyen az addig ismeretlen szőlőfajtákat illetően is. Nekik, a kisérletezni vágyó ínyenceknek, az újdonságok iránti mohó kiváncsiaknak vagy éppen a spanyol borok szerelmeseinek (mint például nekem) jelent egy biztonságos menedéket a főváros ölelésében a Vino Castillo Borház. Májusban egy országot mozgattak meg Fiesta de Vino elnevezésű grandiózus rendezvényükkel, de elkeseredésre akkor sincs ok, ha az ember csak manapság találkozik ezzel a jelenséggel először. A borbolt ugyanis majdnem minden nap nyitva, júniustól pedig tematikus borkóstolókon lehet közelebbről megismerkedni a spanyol borokkal, hogy aztán ki-ki szerelembe essen a szívéhez legközelebb eső fajtával, vagy bigámisták esetén fajtákkal. Hiszen, amint a Vino Castillo írja magáról: céljuk, hogy a spanyol borokat megszerettessék a magyar fogyasztókkal. Részemről állok elébe.   Soron következő események itt.  Képeket a Vino Castillo Borház Facebook oldaláról kölcsönöztem   írta: Kalmár Borbála  
Hárslevelűk Éjszakája
Az elmúlt években egyre több az egy-egy szőlőfajtához kötődő tematikus borkóstoló, a hárslevelűt is már hatodik éve ünnepeljük az utolsó májusi csütörtökön. Ezek a kóstolók remekül ötvözik a szakmaiságot a könnyedebb hangvétellel, így a borértők is találnak érdekességeket, de akik szimplán csak kíváncsiak néhány jó borra, mindenféle sallang nélkül, azoknak is jó választás a Hárslevelűk Éjszakája.    Idén az előző évekhez képest változott a helyszín, sőt, ez sem végleges, hiszen jövőre máshol lesz a rendezvény, de a átmeneti megoldás nagyon jól sikerült, a budakalászi Kálvária Pincében hárslevelűzhettünk, a korábbi évekhez képest szűkített felhozatallal, de végtelenül családias légkörben  Ezt a Kárpát-medencében őshonos szőlőfajtát hazánkban szinte az összes borvidéken termesztik, de leginkább Tokajról, Somlóról, a Mátrából és Villányból tudunk emlékezetes hárslevelűket felsorolni. Ezek a fűszeres, virágos jegyű borok általában jól érlelhetőek, bár a mostani HÉJ-on nekem inkább a fiatalabb tételek tetszettek.    Egyik kedvencem a Préselő Pincészet 2018-as Habzó Hársa volt, ami kétféleképpen került forgalomba: elegánsabb palackban parafadugóval, illetve vagány csavarzárral. Friss, fiatalos, szexi, kezdő borfogyasztókat ilyenekkel lehet rászoktatni egy fajtára. Igaz, sietni kell vele, mert általában nyár közepére el is szokott fogyni a pince készlete.   Az erdőbényei Bardon Pincészet két borral is képviseltette magát, s bár többen a 2015-öst dicsérték, én a sokkal lendületesebb 2017-esre szavaztam. Birses-körtés-citrusos, néhány gramm maradékcukorral, idén nyáron szerintem sokak kedvence lesz. A hárslevelűre általában jellemző virágos jegyek viszont nincsenek benne. A Centurio Szőlőbirtok Fáy-Domb 2018 sokkal inkább fajtajelleges, bár a 15%-os (!) alkohol igencsak meglepett. Emiatt nem gondoltam volna, hogy tavalyi bor van a poharamban, idősebbnek tűnt, de nagyon tetszett. Nem csodálom, hogy a Mátrai Borvidéki borversenyen Aranyérmet és Különdíjat is kapott. Ebben is van 6 gramm maradékcukor, ami többnyire igen jól áll a hárslevelűnek. A Bott pince Kulcsár dűlőből származó hárslevelűje minden évben az élbolyban van. A talaj, az értő kezek - bizonyára több tényező hozzájárul, hogy tudjuk: ha ezt kóstoljuk, biztosan nem fogunk csalódni. A 2017-es évjáratú bor nagyon kedves, érett fehérhúsú gyümölcsös illatokkal nyit, amit az íz is követ, szerencsére jó hosszan. Kóstolótársaimmal együtt szerettük.   Többször hallottam már hegyaljai borászoktól, hogy minden jó furmintban van egy kis hárslevelű. A Montium pince Birtok borában 60% a furmint és 40% a hárslevelű, és nagyon egyensúlyos bor kerekedett ebből a megoszlásból.    Bár most az elmúlt két évjárat borairól lelkendeztem - hiszen ezeket kereshetjük a következő hónapokban az üzletekben, a borbárokban, az éttermekben -, a Hárslevelűk Éjszakáján több olyan legendához lehetett szerencsénk, amik már nincsenek kereskedelmi forgalomban, csak talán a pincéknél, meg néhány borgyűjtőnél akadhatunk rájuk. Voltak közöttük megosztó tételek is, de mindegyik nagyon érdekes volt.  Somlóról megkóstolhattuk például Györgykovács Imre 2011-es és 2014-es hárslevelűjét (2015 után már nem is készít borokat ebből a fajtából), a Somlói Apátsági Pincészet 2009-es Hárslevelűjét, vagy egy 2014-es Spiegelberg Hárslevelűt, aminek különleges ízvilága kapcsán elkaptam egy megjegyzést: "Tokajban ez már száraz szamorodni lenne". A Tokaji borvidékről 2006-ból két legenda is a poharunkba került: a Balassa Mézes-Mály és egy Homonna Hárslevelű - nekem ez utóbbi tetszett igazán. A sor végére maradt a desszert: a Tokaj-Hétszőlő 2004-es aszúja, ami nagyon jól tartja magát, a jó savaknak és a 145 gramm maradékcukornak köszönhetően tökéletes formában van 15 évesen.    Az utolsó korttyal a poharamban azt a végső következtetést vontam le, hogy bár nem irányul rá annyi figyelem, mint más szőlőfajtákra, a hárslevelű nagyon sokrétű fajta. Frissebb és érleltebb, száraz és édes, habzó és csendes bor tekintetében is kiemelkedő példányokkal találkozhatunk. Én már alig várom a következő Hárslevelűk Éjszakáját!      Szabó Hajnalka   A meghívást köszönöm Kézdy Dánielnek, a HÉJ kitalálójának és szervezőjének
Villány Kétkeréken 7-8. nap – Triflafater/Hárságyi, Maczkó, Günzer, Gere Attila
Palkonyán süt a nap, látjuk boldogan, amikor megérkezünk a pincefaluba. Szarvasgombás szendvicsek várnak minket, hiszen a Triflafater ebben utazik: Hárságyi Balázs és Szálka, a drótszőrű vizsla a nemes étek nagy ismerője. Balázs mesél nekünk a gombászás rejtelmeiről és szépségeiről, közben lekóstoljuk a saját borait: a Hárságyi pince a jóivású, könnyedebb vonalon mozog, tetszenek a boraik! Mivel Palkonya és környéke gyönyörű, Balázs még a vendégházakat is megmutatja, ha esetleg vissza szeretnénk jönni, van hova. Felesége, Szilvia rögtönzött idegenvezetést tart nekünk a faluban, megnézzük az országban igazán ritkának számító körkupolás templomot, a fotókiállítást és a közösségi herbáriumot. Jó lenne megállni egy kicsit és csak nézni a tájat, borozni a kertben. Természetesen nekünk küldetésünk van, így már nyeregbe is pattanunk, hogy Maczkó Róbert Pincészetét is megismerjük. A villányi főút-pincesoron elhelyezkedő ház hűvös belsőterasszal vár, ide ülünk be és csöppenünk egyből a családi vendégszeretet szívet melengető közegébe. A Maczkó család ugyanis ténylegesen családi vállalkozásként működik: apa, anya és a három fiú egyaránt kiveszik részüket a munkából. Hiába, hogy a fiúk még bőven az iskolapadokat koptatják, mindegyikőjük érdeklődik a bor világa iránt. Úgy is, hogy még csak szagolhatják. Mi szerencsére már kóstolhatunk is, így Róberték a teljes szortimentet bemutatják. Mellé hatalmas házi tál, saját húsokkal, stifolderrel, tepertővel. Idilli a hangulat, a borok nagyszerűek, a címkevilág ötletes és szórakoztató. Hosszú órákat töltünk velük a lugasban és talán még mindig ott ülnénk, ha nem kellene tovább tekernünk. Egészen négyszáz méterrel arrébb ugyanis vár minket Günzer Zoltán és Normann. A Günzer Családi Birtok stílusosan az Oportó utcában található, a welcome rozé után pedig felrakunk egy komplett padrendszert a terepjáró hátuljára és egy elképesztő dűlőtúrára indulunk: a fentiek ránk mosolyognak, a délután gyülekező felhők szerteszaladtak, tökéletes napsütés fogad bennünket, a színek lehetetlenül szépek, a Jammertál és az Ördögárok formái, rendezett szőlősorai, az alattunk mosolygó Villány egy igazán tökéletesre komponált pillanat. Csak vigyorogni tudunk, ez már több, mint amit az ember azonnal be tud fogadni. Visszatérünk a főhadiszállásra, ahol Zoltánék előveszik a komolyabb harcosokat is, sorra jönnek a kiváló borok, hihetetlen egyensúly a tételekben. Egészen az Ördögárok 2009-ig jutunk, megvacsorázunk szintén házi finomságokról és kicsit megfejtjük a világot is. Érdekes és hosszú beszélgetésünk van, fél tíz lesz, mire elhagyjuk Villányt. Másnap egy kis mókával kezdünk, a Siklósi Thermal Spaban ázunk egy picit a forró vízben, csúszdázunk a medencébe. A belső része úgy fest a helynek, mintha óriási boroshordókban úszkálnánk, hogy tudatos-e, vagy csak mi asszociálunk már mindenről erre, azt nem tudom. Utolsó partnerként a Gere Attila Pincészete vár minket. Impozáns, letisztult, stílusos, hatalmas. Nem is tudom, hogy melyik lenne rá a legjobb jelző. Kifinomult az egész koncepció, a pincetúra során látott tisztaság és rendezettség példaértékű. A belső terek, a külső terek ámulatba ejtenek minket. Csakúgy, mint az öttételes borkóstoló, ahol a Járdovánnyal kezdünk, ezzel a régi magyar fajtával, amelyet a pincészet kiemelten fontosnak tart, de a Francon és a hihetetlen Attilán át eljutunk egészen 1999-ig is, ahonnan egy Cabernet Sauvignont van szerencsénk megkóstolni. Az biztos, hogy Villány egyik nagyon komoly erőssége az eltarthatóság, az összes idősebb, muzeális bor, amelyet a túrán kóstoltunk állt a palackban, szépen érlelődtek, valódi élményt jelentettek. Gere Andreával beszélgetünk sokáig, nagyon jó őt hallgatni és látni, hogy milyen szépen gondolkoznak, felismerték a közösség erejét, építeni akarnak és nem a széthúzás megy. Egész Villányra igaz ez, valódi élmény nekünk az itt töltött nyolc nap, kicsit sajnáljuk, hogy vége, de jövünk még, az biztos. Villány egy igazi sikertörténet és nagyon szurkolunk, hogy ilyen erővel haladjanak tovább a saját maguk által épített útjukon. Előző napok összefoglalói: 1. nap: Villány kétkeréken – 1. nap: Rácz Miklós Tamás és a Polgár Bortrezor 2. nap: Villány kétkeréken – 2. nap: Mokos, Jackfall és Bakonyi Péter 3. nap: Villány kétkeréken – 3. nap: Gere Tamás és Zsolt, Vylyan, Vinatus 4. - 5. nap: Villány kétkeréken – 4-5. nap: Stier, Borvár, Máriagyűd
Borvidékek - A Villányi borvidék
A Pannon borrégióhoz tartozó Villányi borvidék nagy szerepet játszott abban, hogy a magyar borászat újjászületett, és a borturizmus beépült a köztudatba. A borvidékre jellemző a hagyománytisztelet és a folyamatos megújulás.    Villányban elsősorban a vörösborok dominálnak, és a fajta jellegétől, borászati technológiától függően a könnyed gyümölcsösségtől, visszafogott tannintól egészen a telt, mély, markáns csersavakig és komplex ízekig terjedhetnek.  A Villányi borvidék eredetvédelmi szabályzatának megfelelő borok "Villányi Classicus", "Villányi Premium" vagy "Villányi Super Premium" kategóriába tartozhatnak, és viselhetik a kikerics védjegyet. A Premium vörösborokat minimum egy évig kell fahordóban érlelni, a Super Premium boroknál azonban ennél is szigorúbbak a szabályok: kizárólag cabernet francból készülhetnek, és legalább egy év fahordós és további egy év palackos érlelés után kerülhetnek forgalomba Villányi Franc néven.     Az ország legdélebbre fekvő borvidékét Bisse, Csarnóta, Diósviszló, Harkány, Hegyszentmárton, Kisharsány, Kistótfalu, Márfa, Máriagyűd, Nagyharsány, Nagytótfalu, Palkonya, Siklós, Szava, Túrony, Villány, Villánykövesd és Vokány települések alkotják. A szőlőültetvények a Villányi-hegység déli kitettségű lankáin kb 25 km hosszan terülnek el. Az éghajlatot a kontinentális és a mediterrán hatás határozza meg, a napsütéses órák száma magasabb az országos átlagnál.  A Villányi-hegység alapkőzete középső-triászkori mészkőből és dolomitból, jurakori tengeri üledékből származó mészkőből, valamint az alsó-kréta időszakban képződött mészkőből áll. Az alapkőzeten a borvidék túlnyomó részén csernozjom barna erdőtalaj alakult ki. A talajtakaró a lejtőkön változó vastagságú mészben gazdag agyagos lösz, a fennsík jellegű hegytetőn redzina. A termőhelyre általában jellemző, hogy viszonylag vastag, tápanyagokban gazdag talaj takarja az alapkőzetet.    A Villányi borvidéken számos kisebb-nagyobb pincészet található, a teljesség igénye nélkül:  Bock Pince  Csányi Pincészet   Csillagvölgy Pincészet   Gere Attila Pincészete  Gere Tamás és Zsolt Pincészete   Günzer Tamás Pince Günzer Zoltán Pincéje Jackfall Bormanufaktúra Janus Borház Jekl Pincészet   Maczkó Róbert Pincészete   Malatinszky Kúria és Szőlőbirtok Polgár Pince Sauska Pincészet   Tiffán Ede és Zsolt Pincészete  Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet   Vinatus Pince  Wassmann Pince          (fotók: Kóstolom, GastroTurismo) 
Etyeken vár a nyár most! - Nyári Etyeki Piknik 2019.június 1-2.
  Hagyd hátra a várost, Etyeken vár a nyár most! Június első hétvégéjén nemes italok és ízek, zenei- és gyermekprogramok várnak a Gasztrosétányon. Lesz Jumpin’n’Stompin swing koncert és többek között fellép a Band of Streets is. A buszok Kelenföldről indulnak, és Te?   Lássuk tehát a Nyári Etyeki Piknik részleteit, hogy mivel készülnek a helyiek a Vendégeik fogadására: 1.     Piknik Liget Népi játszótér, „pónilovi” és állatsimogató   2.    Aubergine Pince Padlizsán- és zakuszkakrém csészében Ratatouille grill ételek, BBQ oldalas és pulled pork szendvics   3.    Desszert Pince Rozés-ribizlis vaníliakrém és gyümölcsös tart variációk Hűsítő desszertek   4.    Gradowski Birtok Hagyományos magyaros ételek és szekszárdi borok   5.    Vértes Pince Kóstoló és vásár a Vértes Birtok boraiból.   6.    Garaguly Birtok és Borpince: Áts Családi Pincészet (Mád), Balla Géza Pincészet (Arad-hegyalja)   7.     Milán Pince – Zalán Faház Babgulyás háziasszony módra és lecsós sertésszelet tarhonyával Házi sütemények, rétes, mentás-epres ás bodzás limonádé Pálinka és borkóstoló   8.    Erdélyi Ízek Udvara és Sobol Pincészet Szőlőleveles töltike, húsgombócos erdélyi csorba Miccs faszénen sütve, és sajtfalatkák Etyeki borok, Tarpa pálinka, Csíki sörök és párlatok   9. Árpás Laci Sonkamester Pincéje: Günzer Tamás Pincészete (Villány), Nyakas Pince (Etyek-Buda), Pregitzer Birtok (Etyek-Buda) Pljeskavica, porchetta Grillételek Sonkatál, sonkás-tejfölös kenyér Kézművesek: Borostyán Bőrdíszmű, Chilion, Emese Műhelye, Fanni foltjai, Greta Handmade Design, Gyöngyi anyu relax cukiságai, Régmúlt Idők Tárgyai, Sápi Gyümölcsborok, Schubert Méhészet, Sziráczki Glass   10.   Halmi Pince Folyóborok, pálinkák és kézműves szörpök gazdag választéka Levendulás, mentás és macifröccs Madzag & Csomó: karkötők, nyakláncok   11.   Chateau Újhegy - Takáts Pince Töltött lepények több ízben, erdei gombás szarvaspörkölt cipóban Házi hamburgerek: szarvas, muflon és kacsa   12.   Szent Orbán Pince: Kóstoló a Rókusfalvy Birtok és a Zarándok Pince boraiból   13.   Zarándok Pince Szombat, 14.00-17.00 óra: Fotel Projekt - Ülj le és mesélj!   Gyere, ülj be a piros fotelbe és oszd meg velünk, amit szeretnél, egyszerűen meséld el, mi van veled éppen! Beszélgessünk!   14.   Kácsor „Kíra” Pince Etyeki borok, libatepertő-krémes kenyér, juhtúrós pogácsa és házi rétes Kézművesek: Etyeki Sörmanufaktúra, Fészek Kerámiaműhely, Valaha Tanya, Vál-völgyi Kecskefarm   15.   Tátrai Pince: A pincészet borainak kóstolója és vására   16.   Rezeda Terasz: Anonym Pince (Etyek) Szarvasragu leves (gm), Kapros tejszínes uborkaleves (gm, vega) Csőben sült csirke variációk, grill tarja, grill sajt és vitamin saláta Finomság-mennyország desszertek Szőlőtőkék, gyümölcsfák közötti piknikezéshez elemózsiát rejtő piknik-batyu       Szombat 14.00 óra: Péterffy Lili énekel 15.00 óra: Márton Gellért a hangulatfelelős      Vasárnap 14.00 óra: Budai Projekt zenekar   17.   EtyekVin Pince: Zamatos etyeki borok Ínycsiklandó grillételek faszenes lepénnyel Nagymami almás pitéje Páratlan Panoráma   18.   Lajvér Borház: Haraszthy Pince (Etyek), Velence Borászat (Etyek-Buda)   19.   Berényi Udvar: Orosz Gyula Családi Pincészete (Etyek), Vabrik Pince (Etyek) STELÁZSI – válogatott finomságok a kamrából, Caffé Go Szombat, 16.00-18.00 óra: Cseke Ádám   20.  Dvorák Vendégudvar Parasztudvar-látogatás: paci, csacsi, láma és sokan mások Füstölt vásár és falusi ízek: tárkonyos raguleves, hideg gyümölcsleves, lecsó gazdagon és grillvariációk Fogd és vidd ételek: „retró-hambi”, „kolbi-dog”, „kacsa-pita”   21.   Lucza Pince (Etyek)   22.  Debreczeni Pince: Debreczeni – Ferenczi Családi Borászat (Etyek és Szekszárd) Sültkolbász, csirkemell és tarja, kolbászos lecsó, pecsenyezsíros és libatepertős kenyér lilahagymával, rétes Etyeki és szekszárdi borok kóstolója és vására      Kézművesek: Artnatura, Chilicum, Édenkert kézművesei, Marmaladys      Szombat        13:00-16:00 óra: Harmonikazene 17:00-21:00 óra: Schwab'N'Roll zenekar - fergeteges táncos Szabadtéri buli a nagyszínpadon       Vasárnap        13:00-16:00 óra: Harmonikazene 16:00-20:00 óra: Retro Moss Band - táncos party a kertben   23.  Etyeki Sajtútállomás: Dúzsi Tamás (Szekszárd) Sajtkülönlegességek és túródesszert   24.  Fonó Présház   25.  Rókusfalvy Birtok: Ínyenc élményeket tálal a Rókusfalvy Fogadó 10:00 óra: Főzőverseny (zsűrizés 14.00 órakor) 10.00-12.00 óra: Nyári Matiné – filmvetítés 11.00, 13.00, 15.00 óra: Látvány kávépörkölés és bemutató – Etyeki Kávé 11.00-16.00 óra: Kézműves foglalkozás gyermekeknek 13.00, 15.00 óra: Pohárral a kézben – rendhagyó pincetúra vezetett borkóstolóval      Szombat: 10.00-13.00 óra: Kutyaovi – kiskutya simogatás 11:00-12.00 óra: Pezsgő- és rozékóstoló Rókusfalvy Pállal 14.00-16.00 óra: Band of Streets 16.00-20.00 óra: Pure Mr G DJ szett a szőlő előtt      Vasárnap: 11.30, 13.30 Latte art bemutató – Etyeki Kávé 14.00-15.00 óra: Jumpin'n'Stompin swing koncert   26.  Korda Filmstúdió        Gyere, és látogasd meg a nemrég nyílt „8. stúdió kulisszák mögött” kiállítását!        10:00 – 14:00 között mindkét napon óránként induló csoportok    www.etyekipiknik.hu  *  facebook.com/etyekipiknik  *  instagram.com/etyeki_piknik   (forrás: sajtóközlemény)   
Villány Kétkeréken 6. nap – Bock, Tiffán, Streit Zagonyi
Végre esik az eső, oly régóta ígérték, hogy már mi éreztük rosszul magunkat az időjósok helyett. A Hotel Dráva királyi reggelijével kezdjük a napot, amikor a séfjük arról beszélt, hogy kiemelten kezelik a minőség-kérdést, nem vicceltek. Az első meglátogatandó partnerünk a Bock Bor, ahol maga Bock József ígért egy rövid interjút. Ehelyett egy élvezetes családtörténeti kiselőadást kapunk, egészen a kezdetekig visszavisz minket az időben, felelevenítjük az első lépéseket, a nagy harcokat, a fokozatos építkezést, a kitartó munka gyümölcsét pedig magunk körül láthatjuk: 5000 négyzetméteres földalatti pincerendszer, 1 millió palack évente, mindezt a legnagyobb rendben és tisztaságban. Négy tételt kóstolunk le, a reggel tíz óra rozéért kiált, nem kezdhetünk még vörössel. A második azért már lehet az. A villányiak közösségi márkája, a Redy egyébként is ezt a célt szolgálja: bárhol, bármikor, bárkivel, hogy Villány ne csak a hatalmas vörösborokról éljen az emberek tudatában. Nekünk ez már a sokadik Redy-nk az út során és nagyon szeretjük, gyakorlatilag az összes pincészetnél egy nagyszerű ivósbort kaptunk, amelyből jöhet a következő. A Portugieser alapokra építkező cuvée, valamint az eszme, amelyet képvisel a szívünkbe lopta magát. Természetesen Villány nincs Franc nélkül sem, két elképesztő tételt kóstolunk így délelőtt, melyek után csak elismerően lehet bólogatni: a dűlős Fekete-hegy Selection 2014 és a Bock Cuvée 2012 valódi élményszámba menő borok. Ezután egészen a Tiffán pincéig kell eltekernünk, hosszú perceket vesz igénybe. Tiffán Ede és Zsolt is csatlakoznak hozzánk: két generáció, két karakter, ám közös szerelem: felmegyünk az Ördögárok tetejére, onnan tekintünk le a birodalmukra. Főként Zsolt mesél nekünk telepítésekről, fajtákról, külföldi tanulmányokról, felfogásról. Amiről pedig mesél, azt együtt mutatják be a birtokra visszatérve: háromtételes kóstolóból lesz nyolctételes élményutazás: rendkívül magas minőségű, kiegyensúlyozott, emlékezetes tételek követik egymást, gyakorlatilag minden, amit hoznak megérne egy-egy megemlékezést. Ez azonban csak egy napi összefoglaló, nem szakmázás. A Grande Selection 2015-öt azért zárójelben kiemelem: számomra a túra egyik legjobb bora – hozzátéve, hogy nagyon erős a mezőny. Természetesen Zsolt is levisz minket a pincébe, bemutatja, hol készülnek az imént kóstolt tételek. Annyira jó látni ezt, a bor születésének folyamatát a kezdetektől, a szőlőstől egészen a hordókig és tartályokig, a pincék mélyeinek titkába belesni, ha csak egy pillanatra is. Észrevettétek már, hogy pincében is hajlamosak vagyunk lehalkítani a hangunkat? Talán a bor iránti tiszteletből, vagy vallási okokból, ezt döntse el mindenki maga. Az utolsó mai partnerünk a Streit Zagonyi. A feltörekvő pincészet egyik borbárunk által is tartott tétele elég nagy rajongótábornak örvend, így örömmel kóstoljuk végig a borsort – ismét. Hiába, tudjátok jól, hogy folyamatosan ellenőrizni kell a tételek minőségét. Streit György és borásza, Horváth János közben a borokról, a névválasztásról, az ehhez kapcsolódó történelmi hőstettekről mesélnek, mi pedig ismét örömmel kerülünk közelebb a borokhoz a sztorin keresztül. Hazafelé a nap előbújik a felhők mögül és csodálatos naplementében fürdőzve tekerünk Villányból haza Harkányig. Jobbunkon a Szársomlyó, balunkon a Siklósi vár, előttünk pedig az utolsó két nap. Előző napi összefoglalóink: 1. nap: Villány kétkeréken – 1. nap: Rácz Miklós Tamás és a Polgár Bortrezor 2. nap: Villány kétkeréken – 2. nap: Mokos, Jackfall és Bakonyi Péter 3. nap: Villány kétkeréken – 3. nap: Gere Tamás és Zsolt, Vylyan, Vinatus 4. - 5. nap: Villány kétkeréken – 4-5. nap: Stier, Borvár, Máriagyűd
Villány kétkeréken – 4-5. nap: Stier, Borvár, Máriagyűd 
A hétvégére végül verőfényes napsütés érkezik. A végül szón a hangsúly: úgy jöttünk el Villányba szerdán, hogy kerékpártúra helyett csónakázni fogunk, annyit esik majd. Ehhez képest most bőrtípustól függően piros-, vagy barnapozsgások vagyunk és két napig jóllakott bárányfelhők alatt tekergőzünk.  Először a Stier Pincészetet nézzük meg a villányi pincesoron: az ország legjobb rozéjának kikiáltott Kékfrankossal melegítünk, majd átmegyünk a panzióhoz egy kis Olaszrizlingre, hogy végül a hordókból kóstolgassuk a legszebb tételeket a feldolgozóban. Lőrincz Norbert a kalauzunk, tele életkedvvel és energiával, szépek a borok, imádjuk a melléjük felszolgált saját készítésű kolbászokat, így innen is nehezen indulunk tovább.  Azonban kezdődik a Borvár, így a siklósi vár felé vesszük az irányt. Hamar kiderül, hogy az ország egyik legszebb panorámáját nyújtó boros rendezvényébe csöppentünk: a vár oldalában, a panoráma sétányon sorakoznak a borászok, fürdenek a naplementében a vendégek, nem csoda, hogy nagyszerű a hangulat. Ha tudjátok, nézzétek meg a következőt, igazi különlegesség. Sok nagyszerű tételt kóstolunk, sok kiváló borásszal ismerkedünk meg.  Vasárnap délelőtt Bakonyi Péter vár minket ismét, ezúttal azonban egészen a Mokár dűlőig fel kell tekernünk hozzá: saját készítésű soraljművelőjét mutatja be használat közben. Elüldögélünk még a fák árnyékában, nosztalgiázunk egy sort, elképzeljük, hogy milyen lehetett a régi öregeknek a szőlőhegyen, a körülöttünk álló házacskákban élni, Facebook és percenként ellenőrzött telefonképernyő nélkül. Arra jutunk, hogy jó.  Jó a délutáni tekerés is a siklósi régióban: visszatérünk a várhoz, ahol a gyermeknapi forgatagban vidámkodunk kicsit, felfedezzük nappal is a várat, a kiállításokat, a kápolnát. És ha már kápolna, akkor a környék egyik leghíresebb szent helye felé vesszük az irányt.  Műriagyűdön áll egy híres bazilika, zarándokok ezrei látogatják rendszeresen. Jelenések, csodatételek és gyógyulások helyszíne. Kettős tornya magasan a környék fölé ágaskodik, zöld lomberdő közepén bukkan ki és nyújtózik az ég felé. Jó a kertjében üldögélni, jó lehalkítani a hangunkat, jó egy kicsit a pillanatban ragadva járni a belsejét.  A naplementében a szállásunk felé vesszük az irányt, a harkányi Hotel Dráváig kell eljutnunk. Természetesen terepkerékpárokkal terepen kell menni, így levágjuk az utat és úttalan utakon, nyomvályúkon keresztül, pocsolyákat kerülgetve jutunk vissza a szállásunkra.  A vacsoránál megtudjuk, hogy miben más ez a wellnesshotel, mint a többi: főszakácsuk, Lancz Alexandra rendkívül nagy hangsúlyt fektet az alapanyagokra, a szezonalitásra, a minőségre. Még a reggeli is folyamatosan változik, helyi termelők hozzák a húsokat, a friss halakat a Drávából, a sajtokat, de még a palacsintára kerülő szirup is saját recept.  A reggelinél már elismerően bólogattunk egy-egy falat után, a vacsoránál pedig ugyan ezt tudjuk folytatni: a borlap is nagyszerű, a pálinkák is finomak, a fogások pedig többszöri szedésre késztetnek minket.  Olyan sok információt megtudunk Alexandrától, valamint Puch Esztertől, az ügyvezető igazgatótól, hogy külön cikk kellene a felelevenítéshez, egy azonban biztos: már nagyon várjuk a következő reggelinket, megyünk is.  ---- Előző napi összefoglalóink: 1. nap: Villány kétkeréken – 1. nap: Rácz Miklós Tamás és a Polgár Bortrezor 2. nap: Villány kétkeréken – 2. nap: Mokos, Jackfall és Bakonyi Péter 3. nap: Villány kétkeréken – 3. nap: Gere Tamás és Zsolt, Vylyan, Vinatus
Villány kétkeréken – 3. nap: Gere Tamás és Zsolt, Vylyan, Vinatus
  Sajnos van, hogy az embernek reggel tízkor már nagy villányi vöröseket kell kóstolnia. A harmadik napunkat ugyanis Gere Zsolt vezeti fel: a teraszukon üldögélve kóstolunk végig egy ajánlott borsort, egészen a könnyed fehértől a csúcsborig. A csúcsbor pedig Villányban megköveteli a figyelmet. Zsolt körbevezet minket a birtokon is, megnézzük a pincét, a palackozót, közben pedig mesél a dolgos mindennapokról és a borászlét lényegéről. Nyeregbe pattanva Kisharsánynak vesszük az irányt, a Vylyan Pincészetnél várnak bennünket ebédre. A kergetőző felhők folyamatosan más és más színűre festik a szőlősorokat, csodálatos az idő a kerékpározásra. Az utolsó szakasz meg is ágyaz a kalóriáknak, ugyanis combos mászással érhető el a birtok. Természetesen a felfedezés itt sem maradhat el. Kisétálunk a fajtaültetvényekhez, ahol Ipacs Szabó István összegezi a Vylyan felfogását: törekvés az egyensúlyra. Az ebédünk is kiváló, a barbecue, a grill, a füst, a nyílt láng van a középpontban: steak, fajitas, hamburger, zárásnak almás pite. Az ember kiül a fűbe, nézi a panorámát és megfeledkezik kicsit az időről. A Vinatus a következő állomás, itt kezdődik a villányi pincesor. Hétvégén valóban más lesz a környék hangulata, koradélután sokan napoznak borral a kezükben. Olyan is akad, akinél már nagyobb a szembeszél. Békés nyüzsgés a főutca. Pálfi Sándor képviseli a Vinatust, megmutatja a rendezvényeknek helyt adó gyönyörű pincét, a panzió szobáit, majd itt is előkerülnek a borok: hiába, Villány nem hazudtolja meg önmagát. Mi meg nem sértődünk meg, hiszen elsősorban a borturizmust szeretnénk népszerűsíteni. A megújult címkevilágú rozétól kezdve itt is eljutunk a pincészet csúcsboráig, a 2012-es Crassusig. Olyan sok kiváló minőségű bort kóstolunk, hogy rendesen elfárad az ember agya a sok íz és illat elraktározásában. Polgár Zoltán azonban bejelenti, hogy az utolsó náluk töltött estén muzeális borokat fogunk kóstolni. Nincs mese, a nemleges választ el kell felejteni. Így a zellerkrémleves és a harcsapaprikás után igazi különlegességek kerülnek az asztalra: egészen 1996-ig megyünk vissza az időben, a pincészet első borai közül is megnézünk néhányat. Szabályokat rúgunk fel, Tokaj házasodik Villánnyal, különleges elkészítési módokat nézünk. Hihetetlen élményt nyújtó borok, már ha csak azt nézzük, hogy 20 év fölötti, kiváló állapotban lévő tételekről beszélünk: feszes savak, illatáradat, ízek kavalkádja, mindehhez pedig Polgár Zoli bácsi és felesége, Kata narrációja meséi, történetei. Különleges élmény az este, ennek ellenére az ágyba kerülés igazán jól esik: jön a következő nap! TOVÁBBI CIKKEK: 1. nap beszámolója   -    2. nap beszámolója