Kóstolom Csapat |
|
11/13/2018 3:28:58 PM |
Kedvencekhez adva |
Kedvencekhez adás |
Mostanában az egy négyzetméterre jutó excentrikus borrajongók száma minden bizonnyal a nemrég nyitott Fill the Winebox elnevezésű borbárban a legmagasabb, de aki otthon a fotel kényelmes magányában szeretne elkalandozni a világ, vagyis, mivel az alábbi cikkben leginkább erről lesz szó, Portugália mesés bortermő vidékeire, az is könnyedén tud inspirációt meríteni a hazai kínálat szortimentjéből. Következzen két portugál borkóstoló tapasztalata egy (ám terjedelme miatt két részre bontott) cikkben.
Divattá vált a hazai nemlétező bormarketing stratégiát szidalmazni vagy akár ölbe tett kézzel várni, hogy akkor majd egy szép napon betoppan egy Kolumbusz-szerű felfedező és megmondó ember, aki elárulja a titkot és akkor majd mindenki tudni fogja és többet nem lesz hiány bormarketingesből, -stratégiából. Pedig vannak már szép számmal olyan országok, vagy emberek, akik akár tanulták, akár nem, ösztönszerűen profi módon adják elő a nemzetük borimázsát: ilyen például Pedro is, aki a Real Companhia Velha jelenlegi tulajdonosának fia, szemtelenül fiatal (30 alatti) és miközben beszél a Douro-völgyről, én már a telefonomon a skyscanner idevonatkozó passzusait görgetem. Tanulni tehát van kitől, csak nyitott füllel kell járni-kelni a világban. Lássuk miket tudtam meg, mit és kinek ajánlunk a pincészettől:
Mit tud a Douro-völgy, amit más nem?
Borértő emberek számára talán meglepő fordulat, hogy Portugália leghíresebb nemzetközileg elismert termékét mégsem portóinak, hanem sokkal inkább Christiano Ronaldonak hívják, azonban ott liheg a nyakában az alkoholmámort rejtő kincs is.
Habár Pedro szerint Isten, amikor a borvidékeket osztogatta, szemben Magyarország vagy Olaszország lankáival büntetni szerette volna a portugálokat, mondván, hogy izzadjanak csak a meredek hegység között cikázó folyó mentén gazdálkodó szőlősgazdák, maga a hely lélegzetelállítóan káprázatos. Olyannyira, hogy a Kínai Nagyfal mellett a Douro teraszai a világ másik olyan ember alkotta csodájának számítanak, amely a világűrből is látszik. Azaz számomra sokkal inkább hihető, hogy Isten választása azért esett a világnak pont erre a csücskére, hogy a magasból is nap mint nap tudjon gyönyörködni keze alkotásában.
Bortermelés
Nem megyek bele különösebben ebbe a témába. Portugália 1986-ban csatlakozott az Európai Unióhoz, és noha már 2000 éve foglalkoznak szőlővel, eddig az imént megjelölt évszámig sehol nem jegyezték őket a világ bortermelő országai között. Most jegyzik, méghozzá a hatodik helyen. Mindezt pedig annak ellenére, hogy bár rengeteg náluk az engedélyezett szőlőfajta (ami még mindig nem közelíti meg a hazai viszonyainkat), többségében portugál őshonos szőlővel foglalkoznak, ezek adják az alapját a kitűnő portóinak is.
A Portói
Az úgy volt, hogy brit tudósok - és ez most nem vicc - kikísérletezték még a 17. században, hogy hogyan tudják a Portugáliából importált szívhez szóló borok minőségét megőrizni, amely borkészítési technikát a portugálok a következő században levédették.
Technológia: a szőlő erjedését 6-7 százalékos alkoholnál borpárlat hozzáadásával megállítják, így a cukortartalom és a párlatnak köszönhetően az alkoholtartalom is magas marad. Ezután szép hordókba kerül a nedü, pihentetik, néha pedig különböző évjáratok házasításával kísérletezik ki a legtökéletesebb végeredményt. 10-20-30-40 évig is pihen egy adott tétel a hordóban mielőtt palackba, majd borkereskedésekbe, illetve Magyarországra kerül. (Csak gondoljuk végig, hogy ez anyagiakban mennyit jelent és ezután emeljük le a diszkontok, hiperek 2000 forintos ársávban mozgó portóiját a polcokról. Vagy talán inkább ne.)
Pedro viszont most hozott nekünk pár igazi kuriózumot is: 1977, 1927 és 1867-ből származó borokat is volt lehetőségünk kóstolni. Akárhogyan is, a fentebb ismertetett avinálási technika működik, hiszen minden évjáratos bort élmény volt kortyolni - miközben lepergett szemünk előtt, hogy mennyi minden történt a világban azalatt, amíg ezeknek a boroknak semmi más dolga nem volt, mint hibernált állapotban pihenni a hordókban. Az 1867-es bor például a két világháború és egy viharos 20. század mellett olyan ország megszületését álmodta át, mint Kanada; mire jött 2018 és a királyfi életre csókolta hamupipőkét a palackból.
Kiknek ajánlom?
Portóit az ember talán legszívesebben nem egy nyüzsgő borbárban kortyolgat, ahol ezernyi illat-, íz- és zajkomponens öleli körül, hanem az otthon meleg vackában tölt magának egy pohárral, hogy egyedül és csendben kortyolgassa ezt a palackozott történelmet és találja meg mindeközben az élete értelmét.
A cikk második része itt olvasható.
A Portói kóstolón a Heinemann Testvérek megbízásából vettem részt, köszönet a különleges élményért!
cikk és képek: Kalmár Borbála