🤍 Kóstolom WineBarBuda |
|
10/12/2018 8:54:06 AM |
Kedvencekhez adva |
Kedvencekhez adás |
Jó hangulatúra sikeredett a legutóbbi Borsmenta Sajtóklub kóstoló, mindenekelőtt köszönhetően annak a váratlan ténynek, hogy a tervezett 8 helyett végül 15 féle Rajnai Rizlinget kóstoltunk meg, a biztonság kedvéért (mindent az olvasókért) pedig tételenként legalább háromszor. No, és persze nem utolsósorban azért is, mert a sorból igazán csupán egy tétel alól lógott ki a lóláb, a többiek egymással versengtek a dicsőséges dobogós helyekért, és csak úgy záporoztak a rendre igen magas pontszámok, mint valami olimpiai korcsolya döntőben a tökéletes kűrök után. De ne siessünk ennyire előre, mert a történet még jóval korábban elkezdődött.
A tavalyi Nagy Rajnai Rizling vakkóstolón, ahol 25 tételt kóstoltunk meg szűk körben az irodában, megfázás miatt 25 Rajnai Rizlingnek nem éreztem sem az illatát, sem az ízét, így kicsit csalódottan, abszolút nem alkoholmámorban baktattam az orromat lógatva hazafelé.
Amikor napokkal a rendszeres Borsmenta Sajtóklub (a mi is ez sztori itt) előtt ismét ágynak estem hasonló tünetegyüttessel, mint legutóbb, már rettegtem, hogy hiába minden latin bölcselet, én bizony bele fogok lépni abba a bizonyos folyóba kétszer. Így, a biztonság kedvéért feláldoztam magam a hősiesség oltárán és még egy home office-t is beiktattam a kóstoló előtti nagy napon, hogy fitten, üdén és mindenre felvértezett szaglószervvel jelenjek meg a kétheti szeánsz helyszínén: hol máshol, mint a mi kis ékszeres skatulyánkban, a Kóstolom Borbárban.
Pikk-pakk összegyűlt annyi Rajnai Rizling a kóstolóra, hogy ki is kellett vennünk pár tételt mondván, hogy pezsegnek, majd a pezsgőkóstolón jól esnek felpattintani, koncentráljunk most inkább a csendesebb társakra. A nagy mennyiség, ráadásul az ország több borvidékének (Pannonhalma, Balatonról innen-onnan, Mátra, Kunság, Etyek-Buda) neves képviselői az egyes cimkéken már előre azt engedték sejtetni, hogy talán bizony a hazai Rajnai Rizling készítés nagyon is rendben van. A sor végeztével sem gondoltam, vagy gondoltuk ezt másképp, habár határozottan boldogabban tudtam, illetve tudtuk mindezt kimondani (alkoholmámor ugye).
Egy olyan bort sem kóstoltam az este folyamán, amelynek nem örülnék szívből, ha ajándékba kapnám (kedves barátaim, nektek szól: idén még lesz névnapom, szülinapom, mikulás és jézuska), no de haladjunk csak szépen sorban, kezdjük mindjárt azzal:
... hogy mi is az a Rajnai Rizling?
A Rajnai Rizling nem egy huszadik századi szőlőfajta, olyannyira nem, hogy a róla szóló írásos megemlékezés egészen az 1300as évekre datálódik vissza. A fajtát magukénak titulálják a németek és az osztrákok egyaránt, de ez legyen az ő vitájuk, nekünk végülis mindegy, merrefelé őshonos a szőlőfajta. Illata és ízvilága ezerarcú lehet, legsűrűbben mégis a méz, zöldalma, rózsa, őszibarack és egyéb csonthéjasok köszönnek belőle vissza (hm... és egy kis ázott kutya meg petrol), a magas maradékcukor pedig egészen fantasztikusan áll neki. Kiváló szerkezete miatt a terroirt még kezdő borszakértők is könnyedén kiérezhetik belőle. A kóstolóinkon a szabványos, lexikoni mellett aztán egy bátor huszárvágással ezerarcú borleírások is előfordulhatnak, így Rajnai kapcsán ide tartozik még a narancssárga pillangó képében tovaillenő bor, vagy az áttetsző, sziporkázó tünde is. *
Ezen fantaszikusan szerethető tulajdonságai miatt szerintem egy teljesen reduktív eljárással készített magas maradékcukrú (aka. édesebb, már-már félszáraz bor kategóriájú) elegáns Rajnai Rizling boldoggá tud tenni a borok világával még éppen csak ismerkedő egyéneket is, így ne féljünk bátran ilyen palackot választani ajándékként a megszokott, unalomig ismert Irsai Olivér helyett. Annak pedig, aki már nem szűz Rajnai Rizling terén, nyugodtan válasszunk számunkra sok kellemes pillanatot szerzett pincétől akár vakon is ebből a fajtából, mert bizonyosan nem okoz csalódást most sem. Hogy miért van ez így? Mert a Rajnai Rizling hálás szőlőfajta, nem hisztis, kedveli a hűvösebb klímát, így még a kevésbé napsütéses nyarak vagy kevésbé kedvezően fekvő termőterületek is hagynak hátra szívet melengető igazán izgalmas tételeket.
... miket kóstoltunk?
Vabrik - 2011
Babarczi Borászat - 2017
Kerekes Pince - 2016
Cuk – 2017 (Szlovákia)
Bencze Családi Birtok - Aries - 2015
Gál Pincészet - 2017
Huber – 2014 (Ausztria)
Pannonhalmi Apátsági Pincészet - 2017
Huber - 2017
Cseri Pincészet – Barni - 2017
Sabar Borház – 1118 - 2017
Villa Tolnay – Tavasz - 2016
Nagy Gábor és Társa - 2015
Kislaki Bormanufaktúra - 2015
Káli Kövek - 2017
... milyen eredmények születtek?
Egy pincészet kivételével mindenki 80 pont feletti átlagot kapott, így bizton állíthatom, hogy mindegyik bor pompás választás. Az első helyezettnek járó képzeletbeli trófeát egyöntetűen Légli Géza, alias Kislaki Bormanufaktúra bora vitte el, míg a második helyen a számomra eddig ismeretlen nadapi Nagy Gábor végzett – hasonlóképpen egyöntetű életigenlés mellett. Tőle egy paraszthajszállal maradt csak el a Villa Tolnay Tavasz kreációja, amely többek között azért is volt lehetséges, mert én a Sabar Borház tételét valamivel jobban csíptem (dicső negyedik hely egyébként a zseniális Földi Bálint alkotása).
... mit nyert Légli Géza?
A borát övező általános széles mosolyú elégedettség és ragyogó dicsfény mellett az ő neve ékesítheti a pompás, hónap borát hirdető Kóstolom Borbár tábláját; azaz az ő borát is egy hónapig, vagy a készlet erejéig biztosan megkaphatjátok nálunk poharazva vagy elviteles formátumban is. Valamint azt, hogy most csak az ő boráról írok jellemzést.
... Kislaki Riesling 2015
A jó bor hűen tükrözi nemcsak a terroirt, hanem alkotója személyiségét is. Így ez a Rajnai Rizling számomra pont olyan, mint maga Légli Géza, aki ahol megjelenik, pozitív kisugárzásával, szórakoztató mondanivalójával mindig jókedvre deríti „közönségét“.
A bor percenként ölt új és új alakot, benne van az összes évszak: a tavaszi szellő könnyed melegséget igérő meggyízű kacaját pillanatok alatt váltja fel az őszibarack telt, harsányabb vidámsága, amely már az októberi, aszúsodó szőlőszemekre jellemző botritiszes fenhangot sem nélkülözi, hogy a hideg téli hónapok a kókuszillatokkal teli Thaiföldön a tengerpart mellett érjenek utol bennünket. Illat- és ízorgia egyetlen pohár selymes kortyú borban, és mire megérkezik a következő, már egy zöldalma és vaníliaillatú álomban találom magam.
Kóstoljátok, igyátok, vegyétek és vigyétek. Szeressétek.
cikket írta: Kalmár Borbála
fotók: Vető Gábor
Ha kedvet kaptatok Rajnaikat kóstolni, itt a kiváló alkalom.
És akik nélkül nem lett volna teljes a Borsmenta Sajtóklub és akiknek a tollából hasonló izgalmakkal átszőtt szösszeneteket olvashattok: Szabó Edit (Borsmenta), Zacsek Ágnes (Wine is Fine Blog), Kriston Orsi (Vince), Horváth Ági, Tóth Zoltán (Ihatóbb.hu), Hatvani Szabolcs (Borsmenta), Káli Balázs
Nagy köszönet a házihölgynek, Pintér Zsanettnek, aki szorgalmasan töltögetett és gondoskodott arról is, hogy legyen mivel fojtani az alkoholt
*más tollával ékeskedek (Tóth Zoltán), mert kivételesen nem én bocsájtkoztam ilyen merész szimbolizmusba