Kóstolom Csapat |
|
10/7/2018 7:07:56 AM |
Kedvencekhez adva |
Kedvencekhez adás |
Vagy szerencsés csillag alatt születtünk, vagy az ég is látja, hogy nemes a túra célja: a hatodik reggel is ragyogó napsütésre kelünk. A Fürjes Villa reggelizőjében már csatlakozik is hozzánk Hajdu Attila (egykori válogatott labdarugónk és legendás fradikapus, jelenleg büszke és profi balatoni vendéglátós), hogy egy-egy kávé után elinduljunk a Söptei Pincéhez.
Fent fejedelmi reggeli vár: libamáj, csülök, paradicsomos harcsa, háztáji felvágottak – csupa olyan étel, melyet a magyarokon és az angolokon kívül napindítónak egyetlen nemzet sem tudna befogadni. Szerencsére akad borpárlat az emésztéshez, valamint a vezetett pincelátogatással le is járunk néhány kalóriát.
Hajdu Attila után még két kerékpárossal bővül a csapat: A déli partról Tóth Balázs és felesége, Krisztina csatlakoznak hozzánk, hogy együtt tekerjük be Balatonudvariig a dombokat. Ötfős csapatunk vidáman kering a felvidéken, de mielőtt megéhezhetnénk, a Kalóz Sportbisztróban már elénk is terem az ételek tömkelege: gourmet burger, fish and chips, csevapcsicsa bizonyítja, hogy a street food nem feltétlenül olajban tocsogó lángost jelent a Balatonnál sem.
És ha már elindultunk a vászolyi úton, Hajdu Attila megmutatja büszkeségét, a dombok közepén mosolygó vendégházukat. Gyönyörű, letisztult, igényes terek, ízléses berendezés, elképesztő panoráma. A pincében készülő Olaszrizling pedig olyan ígéretes, hogy mi már nagyon várjuk Attila első borait!
Ha másért nem is jönnénk Vászoly felé Balatonudvariból, hát tekerjünk fel azért, hogy megfordulva elállhasson a szavunk. A kék szín ezernyi, csak nők által behatárolható árnyalatában sütkérezik a délutáni napfényben a tó, ráadásul a feltekerés legurulást vonz maga után, így fülig érő szájjal gyűjtjük a lelki pillanatképeket.
És ezt folytathatjuk Tihanyban. A kötelező apátsági panoráma nem maradhat ki (ettől kötelező). Távoli vitorlásokat figyelünk és mosolygunk. Vannak helyek, ahová nem kellenek szavak. Az elmúlt napok alapján tudok mondani vagy ötvenet.
Elkapunk egy délutáni kompot Tihanyrévből, lepakolunk a szállásunkon, majd utcai ruhában indulunk el Pach Gábor, a fenegyerek pálinkakóstolójára. Miután megismerjük a Vissza a jövőbe című filmből lopott pálinkafőző gépezet működési elvét, kóstolgatni kezdjük, hogy mit tud a rézszörnyeteg és mestere.
És mindannyiunk nevében írhatom, hogy soha ilyen intenzív pálinkaélményünk még nem volt. Mintha gyümölcsökbe harapnál: egy illat-, idő-, és térutazás. Előtted az alma, a körte, a málna, gyermek vagy és a bodzabokor alatt játszol, az alföldön szedett, mézédes és egészséges termés között lubickolsz. És hiába a lekóstolt mennyiség – Gábornál „csak” egy-egy centet iszol, azonban a „nem sokat, hanem sokfélét” szlogen alapján működik – nem lesz rosszullét, nincs émelygés, vagy másnap fejfájás. Színtiszta gyümölcsöt iszol, vízen kívül másnak nincs is hozzá köze.
A nagyjából két kilométeres esti séta a szállásunkig hamar eltelik: nem csoda, hiszen ezernyi élmény ért minket ma is. Kezd annyira sok lenni, hogy attól félek, túlcsordul az élményméterünk és már be sem tudjuk fogadni. De azért rajta leszünk.
Oláh Róbert
Youtube - https://www.youtube.com/kostolom-csapat
Facebook - https://www.facebook.com/kostolomwineout
Instagram - https://www.instagram.com/kostolom_wineout/
Hangulatvideónk a 5. - 6. napunkról: