Kóstolom Csapat |
|
7/19/2018 6:24:16 PM |
Kedvencekhez adva |
Kedvencekhez adás |
Nem sokat pihenünk a nyáron és Edit lelkes szervezésének köszönhetően gyorsan elérkeztünk a Sajtóklub II. részéhez, amelyben találomra választott, nevében és fajtájában nyári könnyedséget sejtető fehérborokat és pár rozét kóstoltunk.
Maradok az I. részről írt beszámoló bevezetőjében felvetett madaras szimbólumomnál, részint azért mert ideillik, no és azért is, mert ha nyomon követjük az élővilágot, akkor nagyon is aktuális téma: már nemcsak hogy bontogatjuk szárnyainkat, de egyenesen megpróbálkozunk pár rövid szárnycsapással, mármint ami a precíz borkóstoló jegyzetelést és pontozást illeti. Továbbra sem szeretnék viszont túlzásokba esni, hiszen nem vájtfülű borsznobok kedvéért kóstolunk, így nem írok olyat, hogy gyógynövény és csalán, inkább azt fejtem ki, hogy egy-egy bort miért csodálok vagy épp miért csodálom kevésbé.
Ezúttal Zsolt nélkül picit úgy érzem magam a kóstolón, mint a kisfecske, akit anyja (apja?) végül kilökött a fészekből, mondván, hogy elég nagy már, szedje össze magát és repüljön egyedül.
Ennél a kissé elvont felvezetőnél most nem terveztem hosszabb előszót írni - vagyis hosszabban pergetni a dobverőket -, aki esetleg lemaradt arról, hogy mi is ez a Borsmenta Sajtóklub, annak szeretném a figyelmébe ajánlani cikksorozatunk első részét, amelyben részletesen elmagyarázzuk.
Vágjunk is bele tehát, jöjjön a várva várt borsor! (A borokat most is vakon kóstoltuk és egyessével beszéltük meg, habár a lentiek többnyire az én szubjektív benyomásomat tükrözik)
1. Koch Csaba - Cserszegi Fűszeres
Megillatozom és mit érzek? Irsai Olivért. A leleplezésnél próbálnám meglepődésemet rejtegetni, de azt hiszem, nem én vagyok az egyedüli. Az összbenyomásos nemtetszésemmel viszont igen, bár később módosítom pontjaim számát 79-ről 81-re.
A borral egyébként semmi baj (leszámítva, hogy a korty lenyelése után engem a savak még sokáig zaklatnak), az illata számomra többet ígért (és más fajtát), viszont ami nálam nagyobb gond, hogy az ízvilága számomra nem fér bele a könnyű nyári kategóriába.
2. Sándor Zsolt - Cserszegi Fűszeres
Ez már sokkal jobban tetszik nekem illatozásra és ízlelésre egyaránt. (Jó lenne, ha szebben írnám a jegyzeteimet, mert van itt egy olyan mondat, amit nem tudok elolvasni.) Nem egy átlagos közízlésnek való bor van a poharunkban, a gyümölcsösség, frissesség itt is kevesebb, technológiai hiba nincs, de sajnos a karakter is elmarad. Meglepődünk, mikor megpillantjuk az elkövetőt, hiszen egyébként szeretjük a borait kollektíven. 80p
3. Skizo - Irsai Olivér
Pont annyira kellemes az illata, ami még nem bántóan túlzó, így hívogatóan pörög a borocska a poharamban: kóstolj meg! Megteszem. Kellemes, málnás íz, pici vaníliával meghintve, a maradék cukortól sem válik az egész bor egy sajttortává és mivel a málnát amúgy is igen nagyon szeretem, bátrabban húzom a ceruzámat a pontoknál. 84p
4. Nagy & Nagy - Sauvignon Blanc
Gyorsan írom: nem ízlett. 78p
5. Jásdi - Chardonnay
Könnyed ásványosság, citrusok, zöldalma, visszafogottan karakteres ízvilág, innám én még, de ha könnyed nyári borként kell értékelnem, akkor ezt nem érzem annak, így ennek megfelelően adok csupán 82 pontot.
6. Ez lett az este legrosszabb tétele, mivel sajnos beteg.
7. Szintén borhibába ütközünk.
8. Matyšák - Děvin
A Vincés művésznő, Kriston Orsi hozta nekünk ezt a csodát és mentette meg a könnyed nyári borok fehér részlegét, mert ez a bor különleges ízvilágával és Ercsey Dani fenékfogdosós anekdótájával együtt mindent visz; a szívünket biztosan, szánkban pedig ott marad a pirosan mosolygó ribizli kedvessége. 85p
Egy bort kóstolunk vissza a sor után: ezt. Nem marad belőle.
9. Koch - Rozé Cuveé (Cabernet Sauvignon, Pinot Noir, Kékfrankos)
Konzekvensnek érzem magam, mert vakon is ugyanannyi pontot adok ennek a bornak, mint fehér társának: 79-et. Hosszas vitatkozás után, Ercsey Dani rozé színskálája nélkül is úgy gondoljuk, hogy ez a bor lehet az, amire azt szokás mondani, hogy lazacszínű, az ízvilágban pedig mindenki érzi: eper és még több eper, ami kicsit dominánsan elnyomja a többi epret. Végül arra jutunk, hogy talán nem rozénak indult, csak ez lett belőle. “Soha rosszabb rozét ne igyak” - mondja Edit, és ebben tökéletesen igaza van: tényleg nem szeretnék rosszabbat inni.
10. Szentpéteri Attila - Rozé
Azt hiszem ennél a bornál kezdünk sokkal inkább egymásra, mint a kóstolt tételekre figyelni, mert alig jegyzek fel róla valamit. 81 pontot adok neki, keveslem a gyümölcsöt (vagy csak az előző bor után?!), a savakat pedig picit sokkalom, összességében nem rossz, de valahogy kellene neki jellemet is varázsolni. Pedig sok az ilyen-olyan plecsni rajta, micsoda kézimunka lehet a felragasztások mögött.
11. Koch - Cabernet Sauvignon Rozé
Ez viszont már határozottan rozénak indult és az is lett belőle, illatában kellemes, ízében pedig nem hoz sok eprességet. Mércém még a rozénál, hogy egy tízes skálán vajon mennyire szívesen önteném nyakon a bort szódavízzel, hát, ennél 8-ast adok erre. Összességében pedig 84 pontot.
12. Szent Donát - Talajsztori Rozé
IMÁDOM. Bár megosztó bor: a fiúknak nagyon nem, a lányoknak nagyon tetszik. Végre egy rozé, ami ásványos, szikár, sós (wow!!) és az epernek még a magja sem lelhető fel benne - ezek után pedig kit érdekel, ha az illatában van egy kis belecsempészett papír?! 86p.
Jegyzőkönyv:
II. Borsmenta Sajtóklub részvevői, avagy kiknél olvashatsz még a kóstolt sorról vélhetően sokkal szakszerűbb (kenyérhéjasabb) beszámolókat: Sue Tolson (WineSofa), Ercsey Dani (WineSofa), Nyulasi Gábriel (Ihatóbb Magyarországért), Kriston Orsi (Vince), Zacsek Ági (Wine is Fine Blog), Szabó Edit (Borsmenta)
A helyszínért ezúttal is köszönet a Nyitott Műhelynek. Ha arra jártok, dobjatok be egy palack bort, csak úgy Lacinak, vagy mondjátok, hogy a Sajtóklubbnak lesz. Leteszteljük, ígérem.
Cikket írta: Kalmár Borbála