Kóstolom Csapat |
|
6/25/2018 12:38:34 PM |
Kedvencekhez adva |
Kedvencekhez adás |
Ha egy született, ízig-vérig toszkán ember balatoni villát és szőlőnek alkalmas telket nézeget magának, akkor joggal merülhet fel bennünk a nagy kérdés: mégis miért? A parttól távolodva háborítatlan természet, végtelen csend, nyugalom és patinánsan rendezett szőlősorok látványa fogad. És egy olasz szőlő, amely kóstolhatóan otthon érzi magát a tanúhegyek lankáin.
Rómaiak.
Mindannyian ismerjük a történetet, hogy miként vonult be serege élén fehér lován Árpád vezér 895-ben a Kárpát-medencébe és indította útjára a magyarságot. És arra vajon emlékszünk-e történelmi tanulmányainkból, hogy milyen élet volt itt őelőtte, kik laktak a magyar lankákon és mivel üthették el az időt mobiltelefon és internet nélkül akkoriban, amikor a munkamánia még teljesen ismeretlen fogalomnak számított? Bizony, nem mások éldegéltek a Balaton partján, mint a rómaiak, tették mindezt szíves örömest, hiszen a tanúhegyeink uralta Balaton-felvidék emlékeztette őket messzi hazájukra. Honvágyukban pedig, annak érdekében, hogy még inkább közelebb hozzák a távoli Itáliát, szőlőt telepítettek a kiváló adottságokkal rendelkező Pannónián, ezzel mintegy letéve a több évszázadra visszanyúló virágzó borkultúránk alapkövét.
Jupiter.
Ősi, itáliai isten. Foglalkozását tekintve a Napnak, légköri tüneményeknek, villámnak és dörgésnek istene, egyben minden élet forrása. Alkalmasint hadisten, hogy így adja vérét nemzetéért.
Sangiovese.
Olaszországban széltében-hosszában előforduló etruszk származású szőlőfajta, a világ boratlaszára Toszkána és az ezen a mesebelien lehetetlenül gyönyörű vidéken előállított zamatos és sokszínű Chianti tette föl. A szó jelentése: Jupiter vére.
HNT.
Pár éve hivatalosan is bekerült a Magyarországon engedélyezett szőlőfajták közé a Sangiovese. 2017-es adatok szerint a telepített szőlő nem egész 2,2 hektáron terül el kis hazánkban, amelyen 3 borrégió: az Egri, a Balatoni és a Pannon osztozkodik és amely része az egész világ összesen 78 ezer hektáron található ültetvényének.
Legenda születik.
A Sangiovesét nálunk, legalábbis írásos emlékeink tanúsága szerint a Szent György-hegyen borászkodó Török Csaba (2HA Szőlőbirtok és Pincészet) honosította meg napra pontosan majdnem 15 évvel ezelőtt. Ha erről őt magát kérdezzük, akkor minden bizonnyal azt feleli, hogy bármennyire is azt diktálná a magyar nyelvben rejlő logika (?), hogy a rómaiak Olaszrizlinget hoztak magukkal Itáliából annak idején, teljesen nyilvánvaló, hogy inkább valamilyen jól bevált ismerős kékszőlő levét szerették volna fogyasztani az idegen országban. Mondjuk, Itália első számú fajtáját, a Sangioveséjét. És hogy miért? Mert elképzelhető, hogy már ők is tudták, hogy a Sangiovese képes arra, hogy gondos kezek között szebb arcát mutassa meg nálunk, mint otthonában, Olaszországban. (Egy időben egyébként be is akarták szüntetni a pannóniai bortermelést, mondván, hogy az az itáliai rovására megy = ergó, jobb, mint a hazai.)
Globális felmelegedés.
Nem kell nagy tudósnak lennünk ahhoz, hogy lássuk, télen évről-évre több pulcsit húzunk magunkra, már amennyiben egyáltalán kimozdulunk az otthon hívogató meleg vackából, miközben nyáron vízszámlánk exponenciális növekedésében érhető tetten, hogy a hőmérő higanyszála egyre feljebb csúszik, a csapadék ezzel egyidejűleg pedig ritkán érkezik. No de vajon milyen időjárást preferál a Sangiovese? Hát, pont ezt. Fagytűrő, napimádó, aszály rajongó.
Terroir.
Török Csaba elmondása szerint a Sangiovese amolyan jolly joker: bárhova is dugod le az oltványt, megfelelő gondoskodás mellett teremni fog bőségesen.
Olaszországban Jupiter vére az első számú szőlőfajtának számít: Toszkánától Puglián át Szicíliáig termesztik, ami azt illeti két régió kivételével mindenhol felbukkan az országban. Kedvenc talajfajtája a mészkő, de elvegetál ő akár a homokban is, legfeljebb ez majd az ízvilágán hagy árulkodó nyomot. Azaz ha a hosszú csizmaországban ennyire elterjedt, van-e bármilyen akadálya annak, hogy nálunk is az legyen?!
Korábban, a Pinot Noirral kapcsolatosan hallottam azt a tézist - ha jól emlékszem, akkor Lőrincz Györgytől -, hogy olyan, mint a lakmusz-papír: borában hűen adja vissza a termőhelyi sajátosságokat. Csaba, aki vélhetően rajta van a Forbes magazin legtöbb Sangiovesét kóstolt 100 magyar ember listáján, vallja, hogy ez a szőlőfajta még jobban is alkalmas ennek a funkciónak a betöltésére, mint a francia.
Azt, hogy a szőlő szeret Badacsonyban lenni jól reprezentálja, hogy termőre fordulása óta csupán a két esős évjáratban (2010 és 2014) nem készült el a 2HA Tabunello névre elkeresztelt bora. Azokban az években pedig amikor palackba került, az olasz kihívó méltó ellenfelet kapott a magyar rivális Sangiovese személyében. Kóstoltam, tudom.
Erős savai miatt Olaszországban a Sangiovesét szíves örömest házasítják (ottani) hazai és világfajtákkal. Nálunk a szőlő savszerkezete Master of Wine-ok és Csaba olasz szaktanácsadója szerint is esetenként szebb arcát mutatja, mint őshazájában, vagy ami azt illeti, mint a világból kóstolt egyéb Sangiovese fajtáknál, így házasítás nélkül is különleges ízélményt ad. Gyakori utazásai során egyébként Alfredo Tocchini mester olyannyira beleszeretett a Balatoni borrégióba, hogy egy időben komolyan fontolgatta, hogy egész családját áttelepíti Toszkánából a magyar tenger partjára. Hiszen szinte minden adott nálunk, mint ami odaát: szikrázó napsütés, víz, lenyűgözően varázslatos táj, a jó levegőt szinte harapni lehet és mindezek mellett még a kedvenc fajta is bőségesen terem.
Nemcsak Csaba vallja azonban, hogy az olasz szőlőnek jó helye van Badacsonyban, hanem ugyanezt a nézetet osztja a borvidék másik ikonikus arca, a mikrobiológiában és szőlészetben-borászatban egyaránt otthonosan mozgó, nagy tudással rendelkező Bakó Ambrus is. Saját borászata mellett több pincészetet is ellát szaktanácsaival és nemrégiben kezdett el foglalkozni ő is a fajtával: “ha világfajtákat nézünk, a franciáknál jobban áll a magyar tengeri levegő a szóban forgó olasz bornak” - mondja ő. Az Ambrus felügyelete alatt telepített Sangiovese is már termőre fordult, az első szüret eredménye pedig a hordókban pihen, a palackozást várja.
Kanyarodjunk el picikét a tanúhegyeinktől: saját fogyasztásra, évek óta családi tulajdonban lévő Sangiovesével is foglalkozik a balatonfüredi Lukács Lilla (Zelna Borászat) és a nagyapja. Náluk a szőlőfajta Cabernet Franc házasításban tudott leginkább kiteljesedni, azt, hogy a szőlő szereti a balatoni levegő által belengett borrégiót pedig nem tagadják a Zelnánál sem.
Itthon, a Balatonon kívül Szekszárdon és Egerben foglalkoznak még Sangiovesével, de őszintén remélem, hogy egyre több és több pincészet fedezi fel majd idővel az ebben a szőlőfajtában rejlő sokrétű, ezerízű potenciált.
Minden élet forrása.
Optimista nézetem szerint ahogyan távolodunk a balsorssal telített 20. századunktól, úgy válunk befogadóbbá és fordulunk az igazán minőségi borok fogyasztása felé. Ezzel egyidejűleg én legalábbis egyre inkább kedvelem meg a kevésbé testes, gazdag ízvilágot kínáló vörösborokat, a több tucat rutinmunka között az egyedit.
Tudós egyetemi professzorok, valamint a nemzetközi borszakmában olyan nagy nevek, mint Jamie Goode is foglalkoznak azzal a témakörrel, mely szerint érzékszerveink mellett mennyi idegszálunk, emlékképünk vesz még részt a borkóstolás nyújtotta harmonikus ízélmény kialakításában. Ebből kiindulva én vallom, hogyha egy Magyarországon megtermelt olasz stílusú olasz szőlőből készült bort kóstolunk, a tapasztalatunk sokrétűbb lesz, mint amire legmerészebb álmainkban gondoltunk volna.
A Sangiovesébe belekortyolni olyan, mint az első igazi tavaszi napon egy illatokkal teli mezőn önfeledten kószálni és közben mélyen magamba szippantani mindent, amit csak az ezerarcú természet kínálhat. Egyes, vérbeli Sangiovese fanok állítják, hogy magában a borban 20-nál is több ízkomponens is azonosítható, miközben közkedvelt bordói típusú boroknál ennek leginkább csak az egyötöde lelhető fel.
És most pillantsunk vissza egy kicsit a névadó, Jupiter istenség önéletrajzára: Napnak, égi tüneményeknek istene, MINDEN ÉLET FORRÁSA. A Sangiovese rendszeres fogyasztása nélkül élhet az egyszeri borivó, de nem hiszem, hogy érdemes.
Ajánljuk? Igen
Kiknek ajánljuk?
Kiknek nem?
A cikkben felhasznált adatokban javarészt az Italian Wine Unplugged és a WineFolly kiadványokra támaszkodtam. Kóstoltam Tabunellót (2011, 2012, 2013, 2015, 2016), Sangiovese Rosét (2014) és pár toszkán Brunellót.
Arról, hogy a Sangiovesének van nálunk létjogosultsága nemrégiben a Borrajongó is megemlékezett.
Ha tetszett a cikk, ide kattintva tudsz rá szavazni augusztus 5-ig!
írta: Kalmár Borbála
képek: diagram és általános kép Winefollytól, a többi saját felvétel