Kóstolom Csapat |
|
12/4/2017 6:15:25 PM |
Kedvencekhez adva |
Kedvencekhez adás |
Idén harmadjára öltötte magára vörös köntösét a Balaton, avagy egy sétálókóstoló keretén belül sorban a harmadik évben lehetett mikulás előtti szombaton végigkóstolni a legjobb balatoni vörösborokat a Jásdi Borteraszon.
Jásdi István téli rendezvényei közül a sorban az első a Vörös Balaton elnevezésű esemény, amelyet, azt hiszem mondhatjuk, hogy immár hagyományosan, minden év december első szombatján szervez meg borteraszán az idei évben Borászok Borásza díjjal is kitüntetett csopaki bortermelő. A rendezvény sikerét az egymással láthatóan nagy összhangban együtt dolgozni képes borászok, a nagylátószögű panoráma, a Balaton téli nyugalma és mindenek előtt a formabontó vörösborok garantálják.
A szombati sétálókóstolót rendszerint egy úgynevezett szakmai nap előzi meg, ahol a borászok megvitatják az éppen napirenden lévő aktuális kérdéseket, miközben egymás kedvenc vörösborait mustrálják szakértői szemmel. A jó hangulatban elköltött este mellett a zártkörű megbeszélés célja az egymástól való tanulás, visszajelzés a hozott tételekkel, munkával kapcsolatosan és ki tudja, talán egy adott irány megválasztása is, amely mellé mindannyian felsorakoznak.
Az esemény központi kérdése idén az volt, hogy vajon mely tétel válhat olyan ikonikussá a balatoni vörösborok között, miként tette azt a fehérekben az Olaszrizling. Amikor István kitalálta ezt a kérdést, úgy tűnt, hogy már meg is van a válasza. Emlékszem, ahogyan a rendezvény szervezésének első napjaiban erre a kijelentésre ragadtatta magát: “úgyis tudom, hogy a Kékfrankos lesz az, de hátha majd jól meglepődünk.”
A szombati sétálókóstoló látszólag aztán ezen kijelentés mellett is indult el: zömében Kékfrankosok szerepeltek a kóstoltatott tételek soraiban, vagy önmagukban, vagy házasított formában. És ha már házasítás, akkor abban a jelenlévők többsége egyetértett, hogy vitathatatlanul jól áll a Kékfrankosnak a Merlot: ilyen cuvée-t lehetett kóstolni például a Gellavillától, amely pincészet idén először mutatkozott be Jásdi úr rendezvényén. Némileg sötét lóként érkeztek ők ide, hiszen boraikhoz nem olyan sok helyen lehet hozzájutni, az azonnali visszajelzések alapján pedig úgy tűnik, hogy kiváló tételeivel sikeresen egyből az élbolyba tudta pozícionálni magát a kiállító borászok között.
A déli partot idén a Kislaki pincészet képviselte, méghozzá nem is akárhogyan - és hogy visszautaljak István fentebb idézett kijelentésére, el is hozta a “meglepődést”. Az Érintetlen elnevezésű Merlot-ja derítés és szűrés nélkül került palackozásra, határozottan egy olyan tétel, amelyet az ember szívesen újra és újra megízlel. Géza a Merlot-n kívül még két Kékfrankost hozott, annak ellenére, hogy állítása szerint ez a kékszőlő nem annyira elterjedt a déli parton, mint az északin, azaz nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy a legfőbb balatoni fajta lenne. És mindegy ezt bizonyítandó, néhány pincészetnél nem is lehetett Kékfrankost kóstolni: Figuláék például nem is készültek ilyen tétellel, sem a szakmai napon, sem a sétálókóstolón.
A tavalyi rendezvény után egyértelműen ki lehetett jelenteni, hogy a balatoni vörösök a könnyedebb, gyümölcsösebb műfajt képviselik: ennek megfelelően a Kékfrankos mellett zömében Pinot Noir, Shiraz és a már említett Merlot kerültek még középpontba idén és mutatták meg zseniálisan az ezekben a fajtákban rejlő potenciált.
Az est legjobb borait a közönség és a szakmabeliek szerint a 2HA Szőlőbirtok és a Pálffy Pince mellett tagadhatatlanul a Homola Pincészet hozta: 2015-ös Kékfrankos válogatásuk a szakmai est egyik top 3-as tétele is volt.
A borkóstolás természetesen eléggé szubjektív műfaj, különösképpen, ha vörösborról beszélünk. A kóstolási folyamatot befolyásolja az egyén pszichés állapota, hangulata, egyes spirituális nézetek szerint pedig még a telihold is. Egy dolog viszont határozottan kijelenthető, mely szerint a vörösborok igenis léteznek a Balaton partján és bár messze még a Villány által kínált vörösboros borvidék presztízse, de talán a rögös úton eljutunk oda, hogy a balatoni borrégió is megtalálja a maga hamisítatlan vörösboros stílusát.
írta: Kalmár Borbála
fotók: Bagi Péter