Kóstolom Csapat |
|
10/4/2017 9:19:31 AM |
Kedvencekhez adva |
Kedvencekhez adás |
Lehet elviccelni, lehet nem érteni, de a Balaton déli partját nem lehet nem szeretni. Hazánk minden egyes tájának megvan a maga utolérhetetlen varázslatos bája és csak az emberi szűklátókörűség szab határokat a valós érzések megismerésének. Balatonlellén jártunk és leszámoltunk az előítéletekkel.
A közhiedelem úgy tartja, hogy a Balaton partja csak északon szép, a déliben meg csak az északi látványa az, és aztán ez a mantra be is ívta magát a zsigereinkbe. Pedig, ha elrugaszkodunk egy kicsit a társadalmi konvencióktól, még az is megtörténhet, hogy megtapasztaljuk, hogy a Sínai hegyet nem Egyiptomban, hanem a Dél-Balatonon kell keresni.
Dél-Balatont összehasonlítani a tó másik partjával pontosan annyira oktalan tett, mint az Alföldet párhuzamba állítani Tokaj lankáival. Ha merünk elrugaszkodni a Siófok és Zamárdi kínálta buliturizmustól és tovább merészkedünk, meglátjuk, hogy mennyi kincset rejt magában ez a vidék: sétálni és magunkba szippantani a földvári platánfák zöld súlyát, ebédelni a Kistücsökben, megmászni egy fonyódi kilátót, levendulát szedni Kőrös-hegyen, hanyatt feküdni a Kishegyen vagy elveszni valamely ikonikus pincészet szőlőtőkéinek labirintusában. Kicsit olyan ez, mint a Róka tanítása a Kishercegnek a klasszikus gyermekmesének kikiáltott felnőtt történetben: csak azt látod igazán szépnek, amit megszelidítettél. „Olyanok vagytok, mint a rókám volt. ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.”
Balatonlellére a Garamvári pincészet borásza, Baranyai Péter meghívására érkeztünk. A borászatot 1990-ben alapította Garamvári Vencel, amelyet három évvel később bővített a budafoki pezsgő pincével, ahol nemcsak saját buborékosokat érlelnek, hanem bérfeldolgozást is vállalnak. Ma, a tó déli partján 80 hektáron gazdálkodnak, a szőlő portfólió több, mint 50 százalékát kékszőlő adja, a Balaton zászlósborát adó Olaszrizlinget pedig itt egyelőre hiába is keressük. Vannak viszont olyan rejtett és első hangzásra talán nem is erre a löszös vidékre való fajták, mint Kadarka és Furmint.
Ekkora birtok és ennyi szőlőfajta hallatán nem feltétlenül egy családi pincészet képe tűnik fel a szemünk előtt, hanem sokkal inkább nagyüzemi termelés. Ez az illúziónk, vagyis inkább előítéletünk aztán gyorsan tovaillan. A tulajdonos, a borász és a vezető szőlész olyan harmóniában alkotja a pincészet borait, mint amilyen harmóniában él az ember ideális körülmények között a természettel.
A Garamvári szőlőbirtok nem egyedüliként uralja a Lelle körüli szőlőültetvényeket: míg az északi partiak folyamatosan küzdenek a felaprózódott birtokokkal, itt hatalmas egybefüggő területeket birtokolnak a szomszédok is, úgy mint Ikon pincészet, Konyáriék vagy Bujdosóék. A lenyűgöző tájban dűlőről dűlőre haladván lassan már mi is felismerjük a Garamvári szőlőtőkéket, amelyek annyira patináns rendben sorakoznak egymás mellett, hogy szőlészeti tankönyvekben követendő példaként kellene mutogatni. A dűlők közül a Sínai tető állítólag mágikus erővel bír. Meggyőződésem, hogy a szenvedélyes szőlész, akinek élete a mezőgazdaság és gyermekkori álmát éli meg a birtokon, ismeri a tőkéket. Névről. Telepítésekről, klónokról, évjáratokról, növényvédelmi kísérletezésről, tapasztalatokról, időszakos nehézségekről beszél olyan játszi könnyedséggel és laikusok számára is egyértelműen, mintha csak a tegnapi napját kellett volna leírnia. Bár sok érdekességet tudunk meg tőle, leginkább mégis az ragad meg bennem, amilyen tisztelettel beszél a szőlő- és pincemukásokról, a kollégáiról.
Az együttgondolkodás, közös munka a pincében is tetten érhető, ahol Péter a mozgalmas szüreti időszak minden kapkodása ellenére angyali nyugalommal válaszol kérdéseinkre és mindig talál még egy tételt, erjedő bort, amelyet még meg szeretne nekünk mutatni. Rend van itt és fegyelem, ahol a mókázás éppúgy a napi rutin része, mint a legmodernebb technika ismerete és használata. A több, mint 25 éve működő pince tavaly elérte kapacitása csúcsát, ezért bővíteni kell: az újonnan felhúzott épületszárnyban az országban egyedüliként itt található a kiváló pezsgőalapanyag előkészítéséhez nélkülözhetetlen csiga nélküli zúzó-bogyózó, az új palackozó gépsor pedig internetkapcsolatának köszönhetően a gyártó országból, Olaszországból is működtethető, hiba esetén pedig javíttatható.
A borházasítással és különböző élesztőkkel való kísérletezés és összekóstolások közben aztán arra is fény derül, hogy a Napa-völgyet és Új Zélandot is megjárt borász miért választotta ezt a mégiscsak inkább nagyüzemi pincére hajazó családi birtokot munkahelyéül: itt mindent tud készíteni, hála a sok fajtának, különböző fekvésű dűlőknek, a budafoki pezsgőpincészet folyton folyvást megújuló tárházának, belévetett bizalomnak, az egész borászat gyakorlatilag az ő játszótere, vájt fülűbbek kedvéért kísérleti laborja.
A pincészet alapborait az úgynevezett kócsagos széria adja, a prémium borok pedig tavaly kaptak új, elegánsabb köntöst. Hiába a 80 hektár birtok és a kis mennyiségben vásárolt szőlő (amely a BalatonBor vagy a Furmint pezsgő alapanyagát adja), a borokat, pezsgőket kóstolva is kiérződik, hogy gondos kezek vigyázzák a minőséget és ekkora tételszám mellett is megkapják a palackok a kellő figyelmet. Kicsit visszakanyarodván a korábban már idézett Kisherceg jelenethez: ez a borászat is lehetne csupán egy a sok közül, de ha rászánjuk az időt és elidőzünk a tartályok, hordók világában, meghalljuk, hogy miről mesél a pince. Nemcsak egy lesz a sok közül, hanem immár kitörölhetetlenül egy kicsit a miénk is.
cikket írta: Kalmár Borbála
Ha érdekel, hogy mivel foglalkozik még a Kóstolom, akkor itt olvashatsz erről.
Szeretnék naprakész lenni a Kóstolom híreiből.