Kóstolom Csapat |
|
9/16/2017 8:42:31 PM |
Kedvencekhez adva |
Kedvencekhez adás |
Szavakkal nehéz leírni a lélek mosolyát. Az ember utazik, beszélget és ha kivételes szerencséje van, felismeri, hogy igazán boldognak minden különösebb ok nélkül is lehet lenni. Szeretettel.
Valahányszor Eger felé vesz az utam, olyan boldogsággal és reményekkel teli indulok el, mint gyermekkoromban szenteste idején.
„Minden táj egy-egy lelkiállapot”
Azért érdemes filozófusokat, költőket, írókat olvasni, mert kimondják, amit én csak érezni tudok. A természet, a világ örök érvényességét mi sem mutatja szebben, mint hogy a fenti öt szó egy 19. századi svájci filozófustól, Henri-Frédéric Amieltől származik. Ha elengedjük magunkat és hagyjuk, hogy elvesszünk a minket körülölelő tájban, megértjük miről beszél. Hiszem, hogy csak a legfontosabb gondolatok törnek felszínre ilyenkor.
Amint keresztül haladok rajtuk, az Egert előrejelző kis települések házai ismerősként üdvözölnek már, majd Egerszalókon, mint mindig, elfog az érzés: megérkeztem, itthon vagyok. Lehet szeretni a fürdőiért, a sódombjáért, barlanglakásaiért, zarándokhelyéért, boraiért, vagy lehet szeretni tisztán, csak azért, amit kínál: madárdalt, tiszta levegőt és csupa őszinte kedves embert. A St. Andrea pincészetnél soha nem gondolok arra, hogy mennyire korán kellett aznap kelnem és mi vár rám holnap, itt megélem a jelent, és annak minden egyes pillanatát. Lőrincz György régi ismerősként üdvözöl már, teljes lényéből árad a mosolygás és a hitéből eredő mindenkit elárasztó végtelen nyugalma és békessége. Nekem, Egerszalók ezt jelenti. Hazaérkezést és egy talpalatnyi békességet az élet sokszor kegyetlen zűrzavarában.
Gyuri neve Egerben mindazt jelenti, amit Szepsy Istváné Tokajban. Felügyeli a szőlőt, szüretet, zseniális borok kerülnek ki a keze alól, gyönyörű családot nevel és mindenhol ott van, ahol kell. És mindemellett annyira szépen beszél, hogy napestig is szívesen elhallgatja az ember. Mesél a szüretről, a pince első borairól, arról, hogy miért dolgozik ennyi szőlőfajtával, miközben leginkább a Pinot Noir érdekli, bevezet a pincerendszer rejtelmeibe, hordóból kóstoltatja büszkeségeit. Elkalauzol a legújabb St. Andrea egységbe, a Kedves Borbárba a Szépasszony Völgybe, amely a pincesor legszebb gyöngyszeme, a kialakítás pedig teljes mértékben egyik fia érdeme, Gyuri csak a borokat és a nevet adta hozzá.
„A Borminőség a szőlőterületen dől el. Szeretnénk a meglévő szőlészeti, borászati ismeretek és a klasszikus módszerek ötvözése révén nagyon eredeti borokat világra segíteni. Biztos vagyok benne, hogy miden „hithű” borász arra vágyik, hogy olyan terméket készítsen egyszer, mely igazán nagy elismertséget eredményez a bor, a birtok és önnön szakmai megítélése szempontjából. Ez éltet, hajt és ösztönöz bennünket. Szeretnénk bebizonyítani, hogy mi is képesek vagyunk igazi alkotásokra, képesek vagyunk felejthetetlen gyönyöröket nyújtó borok készítésére.
(…) és ha valaki elér a minőségi szint eme nagyságára, melyet töretlenül, állhatatosan, évtizedeken át képes megtartani méltán válhat birtoka presztizs birtokká és terméke ikonborrá, mely további lelkes borászok ösztönzője lehet.”
Hello, Eger
A fővárosból kiszabadulván minden egyes vidéki várossal kapcsolatosan észrevétlenül is azon kapom magam, hogy eltűnődöm, vajon milyen lehet ott élni a dolgos hétköznapokat is, hogyan indulhat egy hétfő és hol végződhet a szombat este. Gyakorlott visszajáró vendégként az Egri borvidék központja nálam biztosan az egyik legélhetőbb vidéki városként kapott helyet a szívemben: egy karnyújtásnyira a minden évszakban elgyönyörködtető Bükktől, telis tele izgalmas helyekkel, programlehetőségekkel, várral, izgalmas gasztronómiai kínálattal. Mesebeli hely, ahol minden második utcát Gárdonyi Géza hősei után neveztek el és ahol éppolyan könnyen botlik ismerősökbe az ember, mint ahogy elveszik a tengernyi látnivaló között.
Hello, Eger: ha valaki Egerben jár, az biztos pont, hogy a Macok főztjét nem szabad kihagynia. Pazar ízek, pompás borokkal kísérve. Nem véletlenül tagja a Macok Bisztró is a Stílusos Vidéki Éttermiségnek, a fine dining címkét viszont nem szeretik. Hitvallásuk szerint bisztrókonyhát visznek, amelyet igyekeznek nem mindennapi elemekkel kicsit megbolondítani. Ennek fényében világos, hogy a Gyuri által vezetett kis túránk harmadik állomása sem lehetett volna semmi más, mint a vár tövében álló étterem, amely épp múlt hónapban gyarapodott egy kistestvérrel (Brumm brumm, lényegében büfé). Közhely, de feltehetőleg legutoljára a török hódoltság idején álldogáltak ennyien a vár tövében ebéd időben. És hogy a helyi borászok összefogásának méltóan hódoljunk mi is: a kóstolt ételeket nem a St. Andrea, hanem más pincészetek borai kísérték.
Eger városa évről évre olyan rangos eseményeknek szolgál helyszínéül, mint a tavasszal megrendezésre kerülő Egri Csillag Fesztivál, valamint a nyár derekán tartandó Egri Bikavér Ünnep, amelyre nemcsak a város és a környék apraja-nagyja látogat el, hanem messziről érkező vendégek is. Egernek azonban eddig nem volt hasonló őszi, szürethez is köthető fesztiválja, ezt a hiányt igyekszik most pótolni a VINO Kóstoló Ünnep, amelyet a városközpontban fekvő impozáns 18. század második felében épült Líceum látott otthonául még nyári melegben szeptember első hétvégéjén és amely tulajdonképpeni célja látogatásunknak. A borünnep fővédnöke az Egri Borút Egyesület képviseletében természetesen ki más is lehetne, mint Lőrincz György. A közel 50 taggal rendelkező szervezet alapítási céljai között szerepel a borvidék kulturális örökségének megóvása, ápolása és a környék turisztikai fellendítése.
A programok között böngészve igazán nem unatkozhat senki: élő zene, koncertek, filmvetítés és gasztronómiai kínálat teszi teljessé a borászati felhozatalt. A pult mögött maguk a borászok állnak és mesélnek oly´sok szenvedéllyel nehézségeikről és könnyed boraikról, jövőbeli terveikről ugyanúgy, mint múltbéli kudarcaikról. Nagynevű pincészetek képviseltetik magukat itt éppúgy, mint a piacon útját kereső kispince, zseniális vörös boraival. Az ilyen és hasonló jellegű sétálókóstolók azért is tökéletesek, mert ha az ember elvonatkoztat a címkén rejlő névtől, könnyen botlik igazi kincsekbe is.
Az egri borokat még mindig sokszor hajlamosak vagyunk megbélyegezni és a rossz minőségű alsópolcos Bikavérekkel beazonosítani. Ebből a skatulyából kitörni bizony nem könnyű vállalkozás és a VINO borünnephez hasonló kezdeményezések egyik célja is ebben rejlik: a borászok összefogásával talán sikerül átadni a sokkoló boremlékeket a múlt jótékony feledő homályának. Ezzel egyidejűleg a borvidék új arca egyre több pincészetnél kerül friss diplomások, fiatalok kezébe, változik az arculat, fejlődik a minőség, a borkereskedésekben egyre több pince zseniális tétele fordul meg.
A konklúzió pedig? több egri bort kellene inni mélyenszántó beszélgetésekhez. Szeretettel.
cikk és képek: Kalmár Borbála
A St. Andrea Pincészetnél és a VINO Borünnepen dr. Lőrincz György meghívásából sajtó képviselőként vettem részt.
Ha érdekel, hogy mivel foglalkozik még a Kóstolom, akkor itt olvashatsz erről.
Szeretnék naprakész lenni a Kóstolom híreiből.