Kóstolom Csapat |
|
7/11/2017 5:13:43 PM |
Kedvencekhez adva |
Kedvencekhez adás |
Idén másodjára látogatott el a vidék a fővárosba, hogy így ismertessék meg az egyes borrégiókat a pestiekkel és a pesten tartózkodókkal és talán egy kis inspirációval is szolgáljanak a következő utazás megtervezéséhez. A Magyar Turisztikai Ügynökség közreműködésével idén közel 30 borbár várta tárt kapukkal az érdeklődő közönséget.
Az egyes helyszíneken egyesületek, borvidékek mutatkoztak be, a borokat maguk az elkövetők töltötték poharakba és színesítették történeteikkel a kóstolást.
Ennyi borbárt végigjárni persze nagy kihívás lett volna és kihasználva, hogy ennyien vagyunk, inkább felosztottuk, hogy ki hol tölti az estéjét. A bükki borvidékről szinte minden héten kapunk egy meghívást, hogy látogassuk meg őket, a Balatoni Körrel és tagjaival már hónapok óta együtt dolgozunk, Szentesi József borai és pezsgői pedig önmagukért beszélnek. Így került sorra a Cultivini, a 0,75 bistro és a Carpe Diem borbár.
Bükki borok
Káli Balázs (Rendezvényfelelős)
A Budapesti Borbár Túra második alkalommal került megrendezésre és a magyarországi borvidékeket volt hivatott bemutatni. Ennek keretében a CultiVini Borgaléria a Bükki borvidéknek adott otthont. Két pincészet reprezentálta a térséget: a Gallay pincészet, illetve a Sándor Zsolt organikus pincészete.
Néhány gondolat a borgaléria érdekes kóstolási lehetőségéről
Az alaptól a prémiumig különböző csomagokra fizethetünk be, amely alapján kapunk egy bizonyos összeggel ellátott CultiVini kártyát. A speciálisan kialakított enomatic berendezések csak a kártyák segítségével működnek. Van egy nyílás ahova behelyezhetjük a kártyánkat, és a megfelelő bort, és mennyiséget kiválasztva, a gép a poharunkba tölti az italt , és a levonja az ennek megfelelő összeget.
Egy fél órával az eseményt megelőzően érkeztem, így volt időm ismerkedni a borokkal, a hellyel, és a kártya használatával. Eseményen persze nem kellett egy adott csomagra befizetni, hanem egy nullás kártyát kaptunk, és kóstolt borok árát a kártya leadásával, a végén lehetett fizetni.
A rendezvény kezdetén a két borász bemutatta pincészetét, illetve borvidéket, majd miután a kártyák használatát is ismertették, kezdetét vehette a kóstolás, illetve a borászok kérdezgetése. Természetesen én is szerettem volna többet megtudni a pincészetekről, így amikor volt olyan ritka alkalom mikor nem érdeklődött náluk senki, igyekeztem én is feltenni a kérdéseimet.
Sándor Zsolt már korábban is foglalkozott szőlővel és a borral a Kis Eged-Hegyen, illetve Tokajban, majd 2011-től belekezdett a saját pincészetébe, és 2013-ban pedig a boraival piacra lépett. Jelenleg 6 hektár szőlőterülettel rendelkezik, Miskolc, illetve Mályi környékén. Ezen területeken 2 fajta található jelenleg: zweigelt, illetve cserszegi fűszeres, de más általa ellenőrzött területekről is vásárol fel további szőlőfajtákat.
Ahogy a pincészete nevében is benne van, organikus szőlőtermesztés végez, ami azt jelenti, hogy semmiféle felszívódó szert nem használ, és csakis saját ellenőrzése alatt álló szőlő kerülhet be a pincébe. A szőlő megbetegedés elkerülése érdekében speciális anyagokat használ, mint a csalán, dió, zsurló kivonatok, vagy a WETCIT. A WETCIT narancsolajat tartalmaz, amely nem csak a tapadást biztosítja, persze mindezt úgy, hogy a növény légzését nem gátolja, de kiszárítja a károsított növényi sejteket, így megállítja a továbbterjedés lehetőségét.
A szőlők nagyjából 30 év körüliek, és a művelésmód mindenhol közép magas kordon, rövid csapos metszéssel. A borkészítés esetében nem használ semmiféle adalékanyagot, és nem emel mustfokot vagy csökkent savat. Minden bor hordós erjesztésű, és érlelésű, kivéve a 2016-os Cserszegi fűszeres mely 30%-ban tartályos, és 70%-ban hordós tétel. A pincészettől a következő borok voltak kóstolhatók: Anna Luca (Cserszegi fűszeres), Zenit 2016, Cserszegi fűszeres 2016
Személyes kedvenc: Sárdoné
A Gallay pincészet borászával és tulajdonosával Borbély Rolanddal beszélgettem második körben.
Roland 20 éve foglalkozik szőlővel, ebből 2 évet a Napa völgyében töltött Amerikában, de a Tokaj Pajzosnál, illetve Kovács Nimród Borászatánál is dolgozott. Alapvetően gépésznek tanult, de mindig is a szőlészet érdekelte, és főként a bátyja által hozott amerikai borok motiválták arra, hogy ő is egy új úton induljon el.
„Soha nem értettem, mitől ennyire mások ezek a borok, és mindig érdekelt, hogy hogy lehet ilyen borokat készíteni.”
Édesapja Borbély József még fél hektáros területtel kezdte, ami mára már egy 11 hektáros területté nőtte ki magát, amiből 5 hektár a zenit, 3 hektár pinot blanc, továbbá cserszegi fűszeressel fél hektáron, és a zweigelttel pedig 2 hektáron foglalkoznak. A szőlőművelésmód ernyőművelés, és igyekeznek ők is megtartani a természet adta kincseket, és egy fenntartható gazdálkodást vinni. Boraikat kifejezetten a gasztronómiában értékesítik, illetve külföldön: Lettországban és Amerikában.
Későbbi terveikben benne van, hogy vendéglátással, és szállás is foglalkozzank.
Gallay borsor: Bistronauta rozé (Zweigelt), Bistronauta fehér (Pinot blanc, Zenit), Bistronauta Zweigelt, Gallay Nyéládháza (Zenit)
Személyes kedvenc: Gallay Blanc (Pinot blanc, Zenit)
A borokat kóstolva az volt bennem, ami valószínűleg másokban is felvetődik, hogy miért hallok ilyen keveset a borvidékről, ha ilyen letisztult karakterisztikájú és jól elkülöníthető borok készülnek itt. Szinte teljesen más oldaláról ismerhetjük meg az egyes fajtákat, és ennek értékét szerintem fontos lenne szem előtt tartani és a térségre nagyobb hangsúlyt fektetni. A sajnálatos talán az, hogy kevés olyan pincészetet tudunk mondani, amely palackos tételekkel foglalkozik és ezt a minőséget tudná képviselni. A léc igen magasra lett téve, így mondhatjuk, hogy a két pincészetnek igen nagy a felelőssége ennek tekintetében. Remélem, a későbbiekben sok ilyen bort kóstolhatok még a Bükki borvidékről.
Balaton a Bazilikánál
Kalmár Borbála (PR és marketing)
Ezen a gyönyörű nyári napon a Balatoni KÖR a 0,75 Bistrót kapta a II. Budapest Borbár Túra helyszínéül, ahol az első palackok megjelenesétől az utolsó felpukkantásáig egy talpalatnyi hely sem maradt a Bistro előtt.
Szent Donát Birtok, Villa Tolnay, Pócz Pince, Istvándy Birtok és Dobosi Pincészet töltögette serényen karszalag ellenében borait, újdonságként pedig a Fata Pince tételeit (Gyöngyöző, Rózsakő és többszörösen díjazott Olaszrizling) lehetett megkóstolni. Kuriózumként pedig itt volt Bezerics Dani 2015-ös BalatonBora, valamint legújabb, úgynevezett Szakállas Borok kollekciójából az Apja Fia tétel, amely egy izgalmas Olaszrizling-Pátria házasítást takar. A meglehetősen eredeti, új cimkevilágról gyorsan bebizonyosodott, hogy Bezericsék ismét jól döntöttek, amikor a Szexi borok sikere után megint letértek a megszokott útról.
A balatoni borászok zárt közössége, összhangja nagyszerű ívet kölcsönzött a bazilika szomszédságában található borbárnak: barátok kóstoltattak (és természetesen kóstoltak) egymás mellett, olykor-olykor egymás borait is, ha az asztalszomszéd éppen egy rövid szünetet engedélyezett magának.
A nézelődők egy része kifejezetten a Balatoni Kör miatt jött, más része a túra egyik állomásaként iktatta be a 0,75 Bistrót, és voltak olyanok is, akik nem is álltak már innen tovább: megfogta őket a hangulat, amelyet mi egészen egyszerűen csak Balatoni Életérzésnek hívunk. Nem is tudnám én sem másképpen ezt kifejezni, miként az Egyesület sajtószóvivője, Kardos Gábor, úton-útfélen hangoztatja: a Balaton az a régió, amely mosolyt rajzol az ország arcára.
A Borbár túra céljai között megfogalmazott gasztro- és borturizmus fellendítésének lehetőségét kiaknázta a Balatoni KÖR. Igaz, ezen a téren nem volt nehéz dolguk, hiszen ki ne szeretné a Nagy Tavat? Ugyanakkor az ország apraja-nagyja még mindig csak a fürdőzők paradicsomát látja a Balatonban és még mindig nehezen távolodnak el egy-egy pincészet irányába. Laikusként viszont úgy gondolom, hogy egy-egy ilyen borász-közeli élmény mindenképpen segít új utakra terelni a borozó nagyközönséget, hogy megtapasztalják: a bor mindig a pincében esik legjobban.
Végezetül, de kizárólag azért, hogy nagyobb figyelmet kapjon: a 0,75 Bistrot minden dicséret megilleti. Nemcsak a helyszínt biztosították, hanem az egész délután-este szervezését: koordinációt, borok állandó hűtését, vizek, kiöntők meglétét, sőt, a kiállító borászok teljes jóllétét.
Budapest, Nadap, Carpe Diem!
Kun Luca (Marketing asszisztens)
Július 6-án nyakunkba vettük a várost, hiszen a tavalyi siker után másodjára került megrendezésre a Budapesti Borbár Túra. Nem volt könnyű feladat választani a számtalan borrégió és programlehetőség közül, hiszen ilyenkor egyszerre szeretne minden borkedvelő új helyeket és borászatokat felfedezni, illetve a kedvenceit is újra megkóstolni. A meleg nyári estét végül a Drop Shop Magna Mátra kóstolóján eltöltött felvezető furmint után a Szabadság tér közelében lévő Carpe Diem Borbárban töltöttem Szentesi József társaságában.
A részvétel ugyan előzetes regisztrációhoz volt kötve a hosszabb kóstolósor esetében, mivel a borász kereskedelmi forgalomban nem lévő és korábbi, kifutott évjáratok utolsó tételeivel is készült, de szerencsére ennek hiányában is sikerült asztalt kapnunk, ami után 3 különböző borsor közül választhattunk az igényeinknek megfelelően, ahol 5-11, fél deciliteres kóstolók segítségével kerülhettünk közelebbi kapcsolatba a nadapi borokkal és pezsgőkkel.
Rögtön az első pohár, egy 2013-as Rajnai Rizling pezsgő után tudtuk, hogy jó döntést hoztunk, amiben minden új kóstolt tétel megerősített minket. A vállalkozó kedvűek versenybe szállhattak két palack 2014-es Csókáért is, ha vállalták a régi magyar szőlőfajtákkal kapcsolatos teszt kitöltését.
Amennyiben nem ragaszkodtunk a borbártúra keretében kiállító régióhoz, úgy elkalandozhattunk távolabbi borvidékekre is a pezsgős vakkóstoló játék keretében, ahol 4 különféle tétel helyes eltalálása után egy ajándék pohár champagne-val lehetett megünnepelni a próbatétel sikeres teljesítését. Nekünk ez ugyan nem sikerült, de úgy éreztük, hogy a bátor próbálkozásért is dukál a jutalom.
Az est végén mindenesetre mind egyetértettünk benne, hogy a program megérdemelne akár egy hetet is, hiszen nagyon kevés helyre tudtunk ellátogatni, a kiegészítő vezetett sétákról nem is beszélve. Ennek ellenére nem csüggedtünk el, hiszen a Budapesti Borbár Túra esetünkben egyértelműen elérte a célját: nem csak egy eddig általunk keveset kóstolt régiót fedezhettünk fel, hanem egy új törzs helyet is találtunk magunknak a Carpe Diem Borbárban, akinek tulajdonosánál és személyzeténél jobb vendéglátót kívánni sem tudtunk volna.
írtuk mi, a Kóstolom Csapat