Kóstolom Csapat |
|
3/8/2017 2:57:56 PM |
Kedvencekhez adva |
Kedvencekhez adás |
Elmúlt éveim során jó pár külföldivel volt szerencsém találkozni, akik, miután megtudták, hogy mely országból származom, azonnal le akartak nyűgözni magyar tudásukkal. Puskás, Tokáj és Bikáveeeer elsőként szerepelt a repertoárjukban. A Bikavér nemzetközi porondon való ismertsége tagadhatatlan, ugyanúgy, mint hogy ezen a néven többnyire hibás, alacsony minőségű borok terjedtek el, többnyire 3 euró alatti polci árakon. Ebből a helyzetből nyerni az igazi kihívás, az igazi párbaj, amely talán nem is annyira Eger vagy Szekszárd, mint inkább Eger és Szekszárd csatája.
Az idei Bikavér Párbaj sétálókóstoló kezdete előtt egy teltházas, nyílt szakmai előadás várta az érdeklődőket a grandiózus Corinthia Hotelben. Az előadáson Thummerer Vilmos, Soltész Gergő és Dr. Pók Tamás az Egri régió, Mészáros Pál, Takler András és Sebestyén Csaba pedig a Szekszárdi borvidék képviseletében fejtette ki gondolatait „Merre tart a Bikavér“ címmel.
Az előadás szerves részét képezte a Bikavér fel-felbukkanása a bortörténelemben. A törökverő borivó magyarok legendája mellett szóba került Mátyás király udvara ugyanúgy, mint a Holland királyi udvar, mint pompás borfogyasztó közeg. Mára már megunhatatlan élcelődéssé vált, hogy a kisebb borvidék tudja magáénak a Bikavér szó megalkotását azzal, hogy Garay János előbb írt a borfajtáról, mint Gárdonyi, aki minden bizonnyal olvasta neves szekszárdi költő-kolléga remekművét.
Míg a Szekszárdi borvidék idő előtt volt kénytelen kiállni a hadrendből, addig az Egri borvidéknek is meg kellett vívnia saját csatáit a fajtát illetően. Kis magyar bortörténelmünkből közismert, hogy a Bikavér névvel ellátott minőség hogyan vált a magyar borexport egyik szégyenfoltjává. Ebből a helyzetből szép nyerni, ráadásul úgy, hogy a piac továbbra is megkívánja a belépő szintű Bikavéreket ugyanúgy, mint a felsőbb kategóriás, Superior mesterműveket.
„Bikavér, mondják távoli borivók és legyintenek, mikor Egerre kerül a szó. Mintha Arany János életehosszat csak balladákat írt volna, mintha Shakespeare nem is értene máshoz, csak átkozódó tirádákhoz. A valóságban Egernek csak cégére a bikavér. Nem lehet állandóan balladában élni: néha mosolyogni is kell, s megalkudni az élet drámai feszültségével.“
A rendszerváltás után, miközben a Bikavér kereste a maga útját, Villány kezdte el diktálni a trendeket: megjelentek a nehéz, testes, tanninos vörösborok, a borosgazdák pedig úgy látták, hogy ez az út jó, a piac ezt kívánja és így beálltak a sorba. Előtérbe került a Kadarka és a Kékfrankos, ezen fajták mellé pedig a 2000-es években telepítették a nyugati fajtákat, úgy mint Merlot, Shiraz, Cabernet Sauvignon.
A Szekszárdi borvidék a magyar vörös boros közegben először vezetett be egyen palackot, biztosított borainak egységes megjelenést. A Szekszárd feliratos üveg – amelyet a sétálókóstolón a termelők nagy büszkeséggel mutogattak – azonban sokkal többet is rejt magában: magában hordozza a borvidéken gazdálkodók együttgondolkodását, együttes törekvését. Hitük szerint az egyen palack a Szekszárdi borvidék borainak hivatott jó hírét vinni a világba.
A nyílt előadást egy szűkkörű zárt szakmai kóstoló követte a két borvidékről Lőrincz György és ifj. Heimann Zoltán képviseletével.
„A borhoz nemcsak vulkanikus hegyvidék kell, a talaj sajátos ásványi összetétele, a gondosan válogatott és megmunkált szőlővenyigék: a borhoz kegyelem is kell. A nagy borvidék olyan, mintha áldás lenne rajta.“
A két borász beszélgetését mintha végig kísérnék Márai szavai. Lőrincz György nem látja elkeseredettnek a Bikavér fajta iránti küzdelmet, csak türelemre int. Az ár és minőség harmonizálásához nem elegendő 1-2 év, a megfelelő arány megtaláláshoz egy évtizedre is szükség van. Az Egri Bikavérnek magában kell hordoznia az eleganciát, komplexitást és a gyümölcsös szokszínűséget – mondja - , valamint a termőhely milyenségét úgy, hogy egyik jegy sem nőhet túl a másikon. Egernek minden esélye megvan, hogy elfoglalja az őt megillető pozíciót a nemzetközi borpiacon és ennek az egyik fő képviselője az újra megfogalmazott Bikavér. A kitörési lehetőséget azonban szerinte nem a tengeren túl érdemes keresni, sokkal inkább Európa borban nem túl erős országaiban, úgy mint Lengyelország és Skandinávia.
Ehhez azonban, teszi hozzá egyetértően Heimann Zoltán, az kell, hogy mindenki teljes erejéből ezt kiabálja a szócsövön keresztül és minden, bormarketingre elköltött pénzt ebbe kellene belefektetni. Szekszárd tizedik generációs ifjú borásza az összefogás erejében hisz, abban, hogy a Bikavért csak együttesen lehet újra értelmezni, különben nem is érdemes vele foglalkozni. Szekszárdnak három fő zászlós bora van: Kékfrankos, Kadarka és a kettő házasításából született Bikavér, amelynek alapját a tökéletes minőségű szőlőtőke adja, ehhez pedig, mint megvalósítandó utat, a klónszelekciót látja.
A két borász 4-4 válogatott tételt hozott a két borvidékről, könnyebb és nehezebben értelmezhető fajtákat, gyömölcsösöket és helyenként dohány ízűt, fűszereset. Mindegyik kóstolt bor egyben volt és hűen tükrözték, hogy a Bikavér, mint házasított bor, mennyi arcát képes mutatni.
A kérdésre, hogy merre tart a Bikavér, talán még nem tudunk egységes választ adni, az viszont, hogy a nehéz, pinceszagú tanninbombák földjéről már kilépett, egyértelműnek látszik. A két fél párbaja eldől, egy közös célért dolgoznak: azért, hogy a Bikavér minél előbb megtalálja az őt megillető helyet a borpiac térképén.
cikk és képek: Kalmár Borbála
az idézetek Márai Sándortól származnak