Az ország legkisebb, de egyik legkarakteresebb történelmi borvidéke mindössze 550 hektáron terül el, mégis -Tokaj mellett – hazánk leghíresebb fehérbortermelő vidéke. A 432 méter magas vulkanikus tanúhegyen elterülő borvidék, melynek külön érdekessége, hogy minden oldala szőlővel telepített, a Somlóra egykor oly jellemző somfa erdőkről kapta nevét.

A helyi bor egyediségét az a nagyon ásványos, sós jelleg adja, amit a talaj gazdag minerális összetételének tulajdonítanak. A fekete bazalt a nappal elnyelt hőmennyiséget éjjel egyenletesen visszasugározza, így segíti a gyümölcs érését. Az aránylag meleg éghajlatnak hála, a déli oldalon magasabb cukorfokkal érik be a gyümölcs, míg az északi területeken a magasabb savtartalom jellemző.

A terület 2 hektárján jelenleg tradicionális fajtákat, juhfarkot, furmintot, olaszrizlinget, hárslevelűt és chardonnay-t művelek. Első kereskedelmi forgalomba kerülő boromat 2004-ben palackoztam, 2010 óta pedig kizárólag organikus szőlőművelést és borkészítést folytatok. A szőlő művelése és a borok készítése során igyekszem minimális mértékben beavatkozni a természet erőibe. Boraim kizárólag tölgyfahordókban érlelődnek, fejlődésüket ókeresztény-gregorián zene is segíti, melyet több éves palackos érlelés követ. A bor készítése során arra törekszem, hogy az minél kerekebb, harmonikusabb ízvilággal rendelkezzen. Hiszem azt, hogy nincs rossz bor, legfeljebb rosszkor nyitjuk ki.

A somlói bort sok legenda övezi. Gyakran emlegetik úgy, mint a “nászéjszakák borát”. Az európai uralkodóházak hagyománya szerint ugyanis a nászéjszakán elfogyasztott somlói bor “gondoskodik” arról, hogy a trónörökös fiú legyen. Sokakban él az a tévhit, hogy “nászéjszakák bora” a juhfark. Azonban a somlai bor hagyományosan vegyes szőlőből készült, és csak a filoxéra járványt követően terjedt el az a szokás, hogy külön ültessék és szedjék a különböző fajtákat.