Mindenkinek van kedvence. A miénk ez a Királyleányka, amit szőlő korában Telkiben gondozunk, mesélünk neki, szeretgetjük. Hálából egy telt, virágillatú, kedves bort ad, amit akár tisztán iszunk, akár fröccsként, mindig csettintünk egyet a nyelvünkkel, hogy "ez igen, igazán megérte".